Tőled tanultam anya

Legyen ez a bejegyzés ez mély, őszinte levél annak az embernek, aki egy napon úgy döntött életet ad nekem. Nem akarok szirupba úsztatott sorokat írni, de bővebben akarom leírni azt a kis monológot, amit már egyszer elolvasott! 

Drága anya! 

23 éve létezünk együtt. 23 éve jöttem a világra és ezzel teljesen megváltoztatva a te addigi életedet. Nem mondom, hogy olyan jó gyerek voltam. Szerintem sokszor okoztam fejfájást. Nyílván a te fejedben már megszépültek az emlékek. Nálam pedig kissé bűntudatot okoznak. Mit tanultam tőled? 
Te voltál az, aki megtanította, hogyan tudom humorral fűszerezni a sötét felhőket. Ennek köszönhetően tudom, hogyan kell szembe röhögni egy problémát úgy, hogy közben könnyes lesz a szemem. Mindig azt mondtad, hogy ne vegyem tragikusan a dolgokat. Tudod, ez nem mindig könnyű, de a végén tényleg csak nevetek egy jót az egészen. Te tanítottad meg nekem, hogy semmi nem tart örökké. Sem az öröm, sem a bánat. A barátok jönnek és mennek majd az életemben, és különben is, annyi időm van még. Soha nem tudhatom, hogy kiben találom meg majd az igazit. 

Emlékszem, amikor azért siránkoztam, hogy nekem nincs pasim. Éppen ágyaztál. Én ott álltam az ajtóban és azt kérdeztem: 
– Anya nekem nincs pasim… Hol van már az igazi? 
– Ne aggódj! Jönni fog!
– De hol van eddig? 
– Hát, biztos még a krumpli földön kapál!! 

Nevettem. Sokszor eszembe jutott ez a párbeszéd, amikor pasira vártam. A krumpli földön kapál. Anyukám, jó sokáig kapált, az biztos. Soha nem abajgattál, hanem kőkeményen a szemembe mondtad, amit gondoltál. Mindig elmagyaráztad, ha éppen rosszul láttam valamit. Te jöttél és eloszlattad a ködöt, amitől nem láttam a választ. 
Megtanultam, hogy az élet sokszor lemondásokkal jár, hogy várnom kell. Nem mindig lehet mindent. Néha csak az egyiket kaphatom meg és a másikat pedig később. Türelmesnek kell lennem. Ezt igazából most tanultam meg. Soha nem értettem, hogy miért voltak köztünk viták. Most már tudom. Nem voltam elég türelmes veled, sem pedig magammal. Így megtanultam ezt is.  Megbecsülni a dolgaimat. Az alapvető dolgaimat, mint például, hogy van munkahelyem, van hol élnem és, hogy van egy autóm. Kincsnek számítanak. 

Biztos vagyok abban, hogy sokszor döftem kést a szívedbe azzal, amiket mondtam. Felnőttként már tudom – pedig nincsen még gyerekem -, hogy bizonyos dolgokat, soha nem mondhatunk egy anyának, aki mindennap tele van kételyekkel. Kételyekkel, hogy vajon minden döntése jó volt e, nem lett volna e valami, amit másképpen kellett volna csinálni. Kamaszos, tapasztalatlan dühből az ember sok mindent mond. Ezeket pedig bánom. Ahogyan majd az én gyerekem is bánni fogja. Ne aggódj, mert minden döntésednek lett eredménye. Egy olyan felnőtt, akire büszke lehetsz! Kicsit szétszórt, kicsit heves, de a tied. Egy élet műve. 
Igazából most jót mosolygok, mert fogalmad sincs most ebben a pillanatban arról, hogy én éppen neked írok. Írok neked arról, hogy mennyi mindent megtanultam tőled és, hogy ezeket fel is tudom használni az életben. A te tanításodnak köszönhetően lettem egy bátor ember. Mindig azt mondtad, hogy álljak ki magamért, hogy ne legyek mulya, akit elnyomnak. Olvassak sokat, mert a könyv egy jó dolog. Nem csak azért, mert kikapcsol, hanem mert ad egy alap műveltséget és választékos beszédet. Csináljam azt, amit szeretek és azt szívvel és lélekkel tegyem. Ne legyek tömeg, mert az ciki. Vállaljam minden hülyeségem, mert akkor is tudok egy jót nevetni. Tartsam meg a pocsék képeket is, mert mögöttük is van egy mosoly, egy story, amit évekkel később is elő lehet venni. 

Kedves anya! 

Ne bőgj, mert lecsepeg a laptopra és akkor mehetünk haza szerelni. Ne bőgj, mert nincs miért! Jól csináltad! Jó embert neveltél! Főlegesen azért ne bőgj, mert akkor én is fogok és a többi sirató asszony nincs itt 😀 

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)