Hinni a lehetetlenben

Egy kapcsolat egy szép napon eljut arra a pontra, amikor az ember fia vagy lánya leül és megáll egy pillanat erejéig.
Gondolkodik és mérlegel: most hogyan tovább?
Addig fogja ezt kérdezni magától, amíg egy újabb, mindent eldöntő kérdés be nem villan: egyáltalán van még tovább?

De mielőtt eljutunk ezekig a kérdésekig lássuk mi volt eddig. Kapaszkodtunk, reménykedtünk, becsaptuk magunkat, hazudtunk minden lefekvés előtt a saját lelkünknek. Mélyen legbelül pedig éreztük lassan eljön a végállomás.
Hiszen, ha ránéztünk a párunkra mindig elmélyedtünk a gondolatainkban vagy jobban mondva a kérdések tengerében. Azt tudtuk, hogy ez az állapot, ami már jó ideje tartja magát nem biztos, hogy változni fog. Azt viszont már nehéz volt eldönteni: küzdjek vagy távozzak?

Sokan nem szakítunk íme a magyarázat (hazugságok):
De hát már olyan régen együtt vagyunk!
Annyi mindent megéltünk együtt!
Nagyszerű ember csak mostanában nincs jó passzban!
Ez csak egy múló állapot!
Minden jobbra fordul majd!
Boldog vagyok!

Kinek ismerősek ezek a mondatok? Tudom, hogy akik most olvasnak, némán, maguk elé suttogva mondják ki: NEKEM!
Rettenetesen nehéz belátni azt, hogy nincs tovább. Hogy el kell válni. Miért nehéz ezzel szembesülni? Mert az embernek ezzel a kapcsolattal is volt egy rutinja, egy napi életritmusa és ez szinte összeomlik és  egy újat kell létrehozni. Kevesen vannak, akik nem félnek az újtól. Jobb a régibe, a megszokottba kapaszkodni, még ha az már nem is kedvező.

Meddig akarunk hinni lehetetlenben?

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)