Évek óta fogalkozom az emberek érzéseivel, problémáival, lelki csomagjaikkal. Nagyon régóta keresnek meg bizalmasként és én igyekszem a tudásom legjavát nyújtani ilyenkor. Titkokat, párkapcsolati problémákat őrzök magamban, de nem cipelem mások terheit. Ne veszem el a csomagokat, hanem próbálom azokat könnyteni. Sokszor mondom poénból: “mehettem volna akár pszichológusnak is”. De egy napon rájöttem ,ugyan papíron nem, de az életben ez a hivatásom. Szívesen és örömmel segítek másokon. Egyedül nehéz cipelni terheinket, de nem adhatjuk át másoknak, csak segítséget kérhetünk a cipekedésben. Jól esik a gondolat, hogy vannak vagy van valaki, akihez fordulhatunk, amikor minden olyan sötét, bonyorult és nehéz. Jól esik a szívünknek és lelkünknek, hogy egyszer csak egy kicsivel könnyebb lesz. Nem mindenki olyan beállítottságú, mint én. Mások azt mondják, segíts magadon Isten is megsegít, de amikor nekik is nehéz vajon megfordul a fejükben, hogy jó lenne valaki? Az elfojtott dolgok egy napon mázsás súlyként nehezednek a vállainkra és néha még azt is érezhetjük, hogy életre kelnek és fojtogatnak bennünket. Fullasztóak lesznek.
Az emberek mindig elfelejtik, hogy bármikor kerülhetnek olyan helyzetbe, mint mások. Elfelejtik, hogy ők is halandóak férfiak és nők, valódi problémákkal. Nem vagyunk mindenhatóak csak egyszerű emberek, de tehetünk csodát, apró figyelmeségekkel vagy csak egyszerűen hallgatók leszünk mások számára. Nem kell mindig tanácsot adni, nem kell mindig okoskodni egyszerűen néha elég, ha figyelmesen hallgatunk. Mindig úgy kell élni a mindenapokat, hogy nem szabad elfelejteni, emberek vagyunk. Nem vagyunk se többek, se kevesebb, csak mások, egyéniségek. Amikor leülök valakivel beszélgetni, igyekszem minden idegszálammal a problémájára koncentrálni és ha kéri ésszerű tanácsot adni. Nem a tutujgató típus vagyok, hanem az, aki rávilágít arra, hogy hol rontotta el a dolgokat és megértetni vele, hogy minden két emeberen múlik, márha párkapcsolati gondról van szó. Nem szokásom a véka alá rejteni a véleményem. Tisztában vagyok vele, hogy az igazság fáj és nehéz belenézni abba tükörbe, amit az ember elé tartok. De muszáj!! Mert sokan szeretnek ujjal mutogatni a másikra és magukat tisztán kihozni minden bajból. Igen, egy két lábon járó lelki tanácsadó vagyok. Ttikokat őrzök, súlyos titokat is, de nem bánom, mert tudom, hogy ha valaki elmondott nekem valamit megkönnyebbül és érzi, hogy nincs egyedül. Ez az egész felelősséggel jár. Nem kotyoghatunk, nem oszthatunk eszet, mert nem erre van szüksége annak, aki hozzánk fordul. Megértőnek kell lenni ugyanakkor őszintének és kíméletesnek. 🙂
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Akkor jó, én is szakmabeli vagyok 🙂
Tanulok pszichológiát szóval nem ismeretlen a számomra 🙂 Konkrétan ilyen órám is volt hogy Segítő kapcsolat. De köszönöm az ajánlást 😀
Érdemes utána nézni Carl Rogers féle segítőbeszélgetésnek. Ő az atyja, aki először megfogalmazta a segítő kapcsolatok kommunikációját (pszichológiáját)
Pontosan. Sokszor egy őszinte beszélgetés után az emberek rájönnek a dolgokra. Soha nem adok kész megoldást 🙂
Vannak emberek, akik előítéletesek és egy alapvető bizalmatlanság is érződik bennük, ami 1-1 negatív tapasztalat hatására alakult ki bennük. Ennek következtében könnyedén megmutatkozik az alapvető hozzáállásukon és szemléletmódjukon az a fajta elzárkózás, ami által nem is képesek elfogadni illetve elhinni, hogy valóban léteznek olyan emberek, akik képesek és akarnak is segíteni másokon. A legnagyobb segítség az, ha szabadon, nyitottan, feltételek nélkül meghallgatjuk a másik embert. Nem a szájába adjuk a megoldást, hanem megpróbáljuk rávezetni, hogy ő saját maga, önmaga által ismerhesse fel azokat a megoldásokat, ami által képes lesz komoly döntéseket hozni és változtatni 1-1 adott helyzeten. Megoldási javaslatokat, támpontokat lehet adni, de az a legfontosabb, hogy önmaga ismerje fel, mert így kaphat egy belső megerősítést is, egy motivációt, és így fejlődik az önértékelése. Egy idő után pedig helyrebillen az önmagába vetett hite és bizodalma.