Nem rég sikerült összefutnom egy cikkel, ami a diplomáról és annak szerepéről szólt a szerelemben.
Amikor én ismerkedtem soha nem néztem, hogy ki milyen iskolába jár vagy hogy milyen végzettséget szerez majd. Mindegy volt, hogy diplomás vagy szakmás lesz.
Tény, hogy sokunk számára felkavaró vagy zavaró lehet, ha a párunk nagyobb végzettséggel ezáltal magasabb fizetéssel rendelkezik. A legnagyobb problémát pedig talán az jelentheti, ha a nő az, aki ezt véghez viszi.
Sok férfit zavar, ha a társa nagyobb “értékű” papírral illetve jóval magasabb bérrel rendelkezik. Úgy érzik ezzel teljesen kasztrálják őket. De ezen nem is kell annyira csodálkozni, hiszen évszázadok óta az a felállás, hogy a férfi a családfentartó ebből kifolyólag nagyrészt ő látja el a családot pénzügyileg. Persze azt sem szabad elfelejtni, hogy a kocka az életben bármikor fordulhat és más világot élünk!
Előfordulhatnak olyanok, akik a párkeresés során igenis elvárják, hogy legyen legalább egy diplomája leendő társának a nyelvvizsga pedig még plusz pontnak is számíthat. Ám akadnak olyanok is, akik a párjuk szüleitől is elvárják a diplomás végzést.
Miért vannak ilyen elvárások? Mit számít egy magas végzettség egy párkapcsolatban? Egyáltalán a végzetségnek mi köze van egy kapcsolathoz?
Én most nem az anyagi javakon gondolkodom, hanem az érzelmeken. Azt hiszem ez a ” számít a végzettség” olyan, mint a szegény-gazdag effektus. Olyan mintha az értelmi szegénységről vagy gazdagságról beszélnénk, amit nagyban befolyásol, hogy ki milyen iskolában végzett.
Nézzük csak, adott egy diplomás nő vagy férfi, aki a társkeresés során a szempontok közé besorolja azt, hogy iskolázottság terén milyen társat képzel el maga mellé.
Mi van akkor, ha a társ soha nem látott főiskolát illetve egyetemet? Vagyis szakmával rendelkezik mégis megbabonáz, elvarázsol és remek társaságnak tűnik. Akkor képes lenne ez a nő vagy férfi elutasítani a boldogságot pusztán azért, mert valamilyen szinten az, akit megismert “kevesebb” tőle ?
Ahogy a magyar tanárom mondta hajdanán középiskolás éveimben, ” láttam én már 4 diplomás 3 nyelvzsgás embert kapával a szájában”.
Az életben amikor társat keresünk a papírnak kellene a legutolsó szempontnak lennie. Sokkal inkább az érzelmekre és emberi értékekre kellene koncentrálni. Hogy megtudja e nekünk adni mind azt a szeretet, törődést és odafigyelést, amit elvárunk. Hogy valódi társ e lélekben.
Vajon az élet iskolájában sokunk a szerelem és párkapcsolat szakon hanyasra diplomázna?
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Ezért is mondom azt, hogy mint embert nem az fog meghatározni, hogy mekkora műveltsége van, hanem hogy önmagát miként képes értékelni, önmagát miként látja.
önmagával szemben milyen a kapcsolata, mert ez fogja meghatározni, hogy másokra miként tekint, hogy másokkal milyen a kapcsolata, hogy milyen az életszemlélete, az értékítélete. Önmagához elfogult vagy képes meglátni, felismerni a hibákat,a problémákat.
Újra csak leírom. A másik emberre miként tekint? Egy művelt emberre, egy igényes emberre, külön-külön, vagy időt ad ahhoz, hogy mindent felfedezzen benne. vagy eleve már elvárásokat fogalmaz meg és ebbe az elvárásokba belekapaszkodva szortírozza az embereket, és amelyiknek nincs diplomája az már nem is ember. Ugyanakkor ha besül a párkapcsolata, majd rájön, hogy a diplomáját kidobhatja az ablakon, mert az alapvető emberi értékekhez nincs szükség diplomára. Pénzt lehet keresni, a külsőségeket a középpontba lehet helyezni, de az életet, az érzelmeket megosztani, teljes mélységeiben megélni, együtt küzdeni, fejlődni, egymást minél jobban megismerni, oda egyedül csak az emberre van szükség, és az az ember lehet bárki, akár egy szerény életmódú ember is. Valóban ahogy mondod, ki minek akar elsőként megfelelni. Önmagának vagy másoknak. Itt dől el minden, mert ez mindennek a kezdete.
Amikor megláttam a tv-ben az Elit társkereső reklámját, nem értettem miért kell neki ekkora feneket keríteni?
A parom.hu is egy igényes társkereső oldal, ahol szintén vannak diplomások és egyetemisták, csak itt az elittel szemben több a földi halandó társkereső. Viszont az itteni diplomások tényleg társat keresnek és nem papír partnert.
Abban viszont igazad van, hogy mindenkinek szíve joga olyan partnert választani, amilyet szeretne. 🙂
Csak tudod elég meghökkentő, hogy ezeknek az embereknek inkább a külsőség számít és nem a belső.
Bár ez azért kicsit árulkodik arról, hogy nem maguknak akarnak megfelelni, hanem a környezetüknek vagy a társadalomnak.
Tavaly segítettem két PhD hallgatónak egy tanulmányuk előkészítésében. A téma szinte majdnem megegyezik ennek a posztnak a témájával. A kutatásban is diplomás illetve diplomával nem rendelkező hölgyek és férfiak voltak megjelölve. Személyes jellegű kapcsolat, illetve internetes társkereső (ELITTÁRS™ elit társkereső) által kerestük a választ, hogy a párkapcsolatok minősége és milyensége, illetve az elvárások mennyire függ az iskolázottságtól. Az eredmény elég vegyes színezetű lett. Röviden és tömören: nem számít az iskolázottság, a műveltség. A diplomásoknál egyáltalán nem jelenthető ki biztosra, hogy az élet összes többi területén, vagy úgy is mondhatnám, hogy az élet másik területén (párkapcsolat) is képesek lennének megállni a helyüket, a szerepeiket. A diplomával rendelkező nőkről sem lehet elmondani, hogy hosszabb távú és boldogabb párkapcsolatban képesek élni. A diplomásoknál elég jól megfigyelhető, hogy kevesebb tapasztalattal rendelkeznek a teljes értékű párkapcsolatokat illetően. A diplomások magasabb elvárásokat fogalmaznak meg a külsőségeket tekintve, és a belső emberi értékekre egyre kevesebb figyelem jut. Ez pedig eléggé elgondolkodtató. Volt egy diplomával nem rendelkező hölgy, aki együtt élt egyszer egy diplomás pasival, és elég érzékletesen elmesélte a negatív tapasztalatait. Az egyik példája: a tisztelet kinyilvánításához és a gondoskodáshoz, nincs szükség műveltségre. A pasija művelt volt egy bizonyos tudományágban, igényes volt önmagára, de a magánéletben nem állta meg a helyét. Persze most egyből meg lehetne kérdezni, hogy miként lehet valaki igényes önmagára, ha nem volt képes férfiként megállni a helyét egy párkapcsolatban? Bizonyára jogos lenne a kérdés. Összefoglalva csak annyit mondhatok, hogy nekem nem számít az hogy kinek mennyi papírja van. Az embert nem is az alapján lehet teljes mértékben értékelni, hogy mit tud, mert a tudás, a műveltség önmagában semmit nem ér, ha az élete által nem képes megmutatni, hogy valójában milyen akár a párkapcsolata, milyen az önmagával szembeni kapcsolata. A műveltség egy fontos tényező, ami mellett még rengeteg más értéket fel lehet fedezni az emberben, és így lesz egy egész ember. Persze mindenki olyan elvárásokat fogalmaz meg, amilyet csak akar. Aki diplomás ember és ő maga is csak diplomás emberrel képes elképzelni az életét, akkor tegye, szíve, joga. Mindenki maga dönt, maga választ. Mindenki olyat szagol, amilyet szakított 🙂