Nem rég sikerült összefutnom egy cikkel, ami a diplomáról és annak szerepéről szólt a szerelemben.
Amikor én ismerkedtem soha nem néztem, hogy ki milyen iskolába jár vagy hogy milyen végzettséget szerez majd. Mindegy volt, hogy diplomás vagy szakmás lesz.
Tény, hogy sokunk számára felkavaró vagy zavaró lehet, ha a párunk nagyobb végzettséggel ezáltal magasabb fizetéssel rendelkezik. A legnagyobb problémát pedig talán az jelentheti, ha a nő az, aki ezt véghez viszi.
Sok férfit zavar, ha a társa nagyobb “értékű” papírral illetve jóval magasabb bérrel rendelkezik. Úgy érzik ezzel teljesen kasztrálják őket. De ezen nem is kell annyira csodálkozni, hiszen évszázadok óta az a felállás, hogy a férfi a családfentartó ebből kifolyólag nagyrészt ő látja el a családot pénzügyileg. Persze azt sem szabad elfelejtni, hogy a kocka az életben bármikor fordulhat és más világot élünk!
Előfordulhatnak olyanok, akik a párkeresés során igenis elvárják, hogy legyen legalább egy diplomája leendő társának a nyelvvizsga pedig még plusz pontnak is számíthat. Ám akadnak olyanok is, akik a párjuk szüleitől is elvárják a diplomás végzést.
Miért vannak ilyen elvárások? Mit számít egy magas végzettség egy párkapcsolatban? Egyáltalán a végzetségnek mi köze van egy kapcsolathoz?
Én most nem az anyagi javakon gondolkodom, hanem az érzelmeken. Azt hiszem ez a ” számít a végzettség” olyan, mint a szegény-gazdag effektus. Olyan mintha az értelmi szegénységről vagy gazdagságról beszélnénk, amit nagyban befolyásol, hogy ki milyen iskolában végzett.
Nézzük csak, adott egy diplomás nő vagy férfi, aki a társkeresés során a szempontok közé besorolja azt, hogy iskolázottság terén milyen társat képzel el maga mellé.
Mi van akkor, ha a társ soha nem látott főiskolát illetve egyetemet? Vagyis szakmával rendelkezik mégis megbabonáz, elvarázsol és remek társaságnak tűnik. Akkor képes lenne ez a nő vagy férfi elutasítani a boldogságot pusztán azért, mert valamilyen szinten az, akit megismert “kevesebb” tőle ?
Ahogy a magyar tanárom mondta hajdanán középiskolás éveimben, ” láttam én már 4 diplomás 3 nyelvzsgás embert kapával a szájában”.
Az életben amikor társat keresünk a papírnak kellene a legutolsó szempontnak lennie. Sokkal inkább az érzelmekre és emberi értékekre kellene koncentrálni. Hogy megtudja e nekünk adni mind azt a szeretet, törődést és odafigyelést, amit elvárunk. Hogy valódi társ e lélekben.
Vajon az élet iskolájában sokunk a szerelem és párkapcsolat szakon hanyasra diplomázna?
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
