Évekre visszanyúló történet. Tele érzelmekkel. Dühvel, csalódással, küzdelemmel, vitákkal. Most, hogy eltelt 4 év lassan 5, úgy gondolom felnőtebb fejjel tisztában látom a dolgokat. Most értem el arra a pontra, hogy meg tudtam bocsátani és nem csak fejben. Békét kötni a saját démonaimmal és vele is. Nem volt egyszerű. Sokáig ültem a monitor előtt és fogtam a fejem, hogy hogyan is vágjak bele, de úgy gondoltam, hogy ha másoknak sikerült, neki is fog. Balázs érdekes és nehezen érthető személy. Sok fura párbeszédünk volt. A kívűlállók számára teljesen érthetetlen, de mi fél szavakból is értjük mit akar a másik. Ez nem szerelem és ezt nem értik meg nagyon sokan ezért sem nagyon beszélek róla. Olyan barátság ez kettőnk között, ami mély és ritka. Harcolni egymásrt és egymás ellen. Sokszor szerettem volna érteni és most ennyi idő után mindent értek. Minden kérdésemre megszületett a válasz. Magam jöttem rá. Nem kellett, hogy bármit is mondjon. Az utolsó beszélgetésünk volt a határpont. Amikor úgy búcsúztam el tőle, hogy azt éreztem ennek véget vetni. Ennek a viszálynak és engedni a saját büszkeségemből.
És hogy hogyan is kezdődött ez a folyamatos küzdelem? Szerelemmel. Egy olyan szerelemmel, ami engem nem tudott elviselni és gyors mozdulatokkal söpört el az útból ő pedig hagyta. Most jutott el a tudatáig, hogy mit is tett. Mindent egy lapra feltéve veszített el. Köztük engem is. Nincs már szerelem és én se. Ahogy ennek a kapcsolatnak vége lett kopogtatott is azon a bizonyos ajtón és nem kellett, nem kellettek szavak, tudtam miért jött. Ettől függetlenül tőle akartam hallani. Mindig is tudtam, hogy ezt Tőle fogom megtudni nem mástól. Vártam, mert azzal is tisztában voltam, hogy ez nem lesz életre szóló kapcsolat. Egy ilyen barátságot fizikailag el lehet választani, de lelkileg nem. Ezt a szálat kettőnk között csak mi vághatjuk el. Neki köszönhetem, hogy erős Nő lettem, hogy fel tudok állni egyedül is a földről és ki tudom szelektálni azokat az embereket, akiknek nincs helyük az életemben. De hogy neki van e? Nem tudom. Azt tudtam, hogy addig nem nyugodhatok, amíg meg nem bocsátok. Lesz e folytatás? Kérdéses. Kettőnkön múlik, hogy újra kezdjük e avagy sem. Egy biztos. Ő mindig is érdekes történet lesz életem lapjain. Bár sokat tépelődtem miatta mégse bánom, hogy van egy ilyen fejezetm. Mert úgy gondolom ilyennek is lenni kell.
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
