Vállald, hogy egyéni vagy!

Már gyerekkorban kitűnnek azok, akiknek más a világszemléletük, akiknek más az érdeklődési körük, mint a nagy átlagnak. Az ilyen gyerekek rendszerint célpontokká, áldozatokká válnak. Az iskolai terror alá kerülnek.

A sorban állás másképpen a többi birka követése, csupán azért, hogy elfogadjanak és szeressenek, de nem azért, aki vagyok, hanem aki ezáltal a követés után leszek.

Körülbelül úgy 6. osztályos koromig én is ott voltam a sorban. Szépen követtem az embereket, hogy elfogadjanak, hogy legyenek barátaim. Később rájöttem, hogy ez a módszer olyan dolgokat akar rámerőltetni, amik valójában nem tetszenek, amik nem is igazán a személyiségemhez valók. Ilyen volt például a filmek, a zenék, az öltözködés és a szokások  követése. ( Még több infóért keresd meg a : Divat: az egyéniség gyilkosa című cikket : )) )
A szokások is csak egy ideig tetszettek aztán kezdtek teherré válni a számomra. Ilyen volt a kistáskában való ételhordás a suliba, a tolltartóm két oldalába való képek keresése a családi albumokból. Úgy éreztem ez nem nekem való.

Az általános iskolákban elég sok ilyen és ehhez hasonló szokások voltak régebben, amit a gyerekek nagytöbbsége csak azért követett, hogy elfogadják, hogy ne kelljen a kis Juliska sorsára jutni, akivel senki nem játszik az udvaron.
Persze ma már modernizálódtunk. Ma már sokkal másabb dolgokban kell egymással a gyerekeknek versenyre kelniük, teszem hozzám elég DRÁGA verseny ez. Hiszen most azt fogadják be, akinek okos telefonja, ipodja, tablettje és menő pc játékai vannak.  Ha csak egy őskori leletnek számító telefonnal megy valaki az iskolába azzal szóba sem állnak, mert ez nem menő.

A felnőttek világában sincs ez másképp. Tapasztaltam nem egyszer, hogyha én nem tartozok egy klikkbe, akkor onnan kiszivárogtatnak. Mert nem kilöknek, hogy azonnal észre vedd, nem, szépen csendben és lassan kiválasz a formációból.  Ha nem tudod követni egy csoport falkavezérét és nem állsz vele folyamatosan egyvéleményen, akkor bizony távoznod kell. Ha nincs menő állásod, nem tanulsz valami menő szakmát, ha nincs kocsid vagy bármi, ami a sorban álláshoz kell, bizony kívülálló leszel.
Én nem bánom, hogy úgymond különc vagyok és, hogy már kisiskolásként kiváltam a birkák közül. Tény, hogy egyeniségként nagyon nehéz megállnod a lábadon, mert sokszor érzed azt, hogy sehova nem tudnál tartozni maximum igen rövid ideig.

Ettől függetlenül ne légy olyan ember, aki sose tudnál lenni, vállald magad úgy ahogyan vagy! Hidd el, hogy ettől még lehet boldog párkapcsolatod, lehetnek barátaid. Az egyéniség nem betegség, aminek vállalásától tartani kellene.

Légy büszke, hogy Te kitűnsz a személyiségeddel, mosolyogj, légy boldog és ne törődj a sok birkával 😉

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)