Demetria: Vallomás

15 voltam mikor klaviatúrát ragadtam. Bőszen gépeltem a mindennapjaimat egy blogba, megörökítve ezzel a kamaszkorom minden pillanatát, amiben volt boldogság, fájdalom, kétely, harag, könnyek.
Vallomást teszek, hogy miként és hogyan is indult az én blogger pályám.

Amikor elkezdtem, nagyon sokáig az életem mindennapjairól írtam. Megírtam ki bántott, ki okozott örömet, ki fájdalmat, hogy az nap miért voltam bosszús vagy éppen miért kaptam nevető görcsöt. Aztán jöttek a fiúk, a barátságok és az, hogy a dolgokat miként is örökítem meg, az egyre jobban formálódott.

A kezdetekkor sőt még utána elég sokáig tényleg részletesen, persze némi titkolózással vegyítve írtam a napjaim eseményeit. Volt, hogy egy nap kétszer is posztoltam. Veszettül élveztem, teljesen rákaptam az ízére. Függő lettem! (persze jó értelemben)

A blog számomra egy eldugott világ volt, ahol a ” nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” elv lépett életbe.  Itt az emberek nem ismertek, nem tudták ki vagyok, honnan írok, hogy nézek ki, de a mindennapjaimat tudták. Megtetszett, hogy az internet által kölcsönzött álarc mögött bármit kibeszélhetek magamból. 

Aztán belépett az életembe egy ember. Hihetetlen, hogy az egész Szeplős korszak minden történését megörökítettem, volt, hogy percről percre. Ez az az időszak az életemben, amire mosolyogva fogok visszaemlékezni, hogy milyen kis butácska voltam, hogy mennyire is ragaszkodtam én egy emberhez, hogy már akkor micsoda küzdő erő volt bennem.

Igen, a Szeplős korszak lesz az, amit még az unokáimnak is mesélni fogok.
Nem bánom, ha ezek az írások elvesznek, mert másképpen akarok erre az egészre visszaemlékezni, mint ahogyan én azt, egy hülye kis csitri fejével megírtam.
A Szeplősről szóló posztok volt, hogy drámaiak, volt, hogy dühtől hangosak és volt, hogy örömmel teliek voltak. Izgalmas barátság volt ez.

Az első blogom nagyon a szívemhez nőtt. 2 évig írtam. Aztán talonba raktam most pedig nagy valószínűséggel hamarosan a süllyesztőbe kerül.
A második blogom neve nem más volt, mint Demetria. Onnan kapta ez a blog is a nevét.
Ez a blog alig élt meg egy évet. De ott látványos fejlődésen ment keresztül az írás technikám, a fogalmazásom és a posztok tartalma, velük együtt pedig én is.
A naiv, sokszor ostobaságokat is elkövető kislány a felnőtté válás útjára lépett és ezt ez a blog tökéletesen adja vissza.

Évek óta az írás a szenvedélyem és most jutottam el oda, hogy már nem akarom rejtegetni a gondolataimat és a veléményeimet. Már nem akarok teljesen álruha mögé bújva írni. Merem vállalni magam az írásban!
A kislány helyett ma már egy felnőtt fiatal nő írja a sorokat. És az a kislány, aki akkor voltam, most büszke lenne rám.

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)