Menzaháború

Nem rég olvastam a Nők Lapján egyik blogtársam írását, aki a menzareformról írt. Mivel én még élénken emlékszem a menza kajára, ideje, hogy én is elmondjam a véleményem, vagyis egyet értsek az írással.
A menza kaja borzalmas! Soha nem felejtem el a kolis menzát, mert belém égett! De ne rohanjuk úgy előre.

Általános iskolában mindig rettegtem az ebédtől, mert tudtam mi vár rám. Valami levesnek nem nevezhető lötty, amit felforráztak, egy tokánynak sem nevezhető valami, amire, ha ránéztem inkább azt mondtam, hogy éhen halok, de én ezt meg nem eszem.

A konyhások raktak ki egy kancsó vizet poharakkal, de abból senki nem mert inni, mert a felsőbb évesek beleköptek. A higiéniáról is ezek után muszáj szót ejtenem. Külön kanállal, villával és késsel jártunk ebédelni, mert a mosogatás a konyhán csapnivaló volt. Ételmaradványok voltak rajta. Őszintén szólva ezek után nem csodálom, hogy más gyerekek sem szívesen esznek a menzán. Nem csak az evőeszközök, de a tányérok sem voltak valami fényesre sikálva. Volt olyan helyzet, amikor a tegnapi mákos tészta maradványai vigyorogtak ránk a tányérszéléről a főzelék mellett. Alig vártam, hogy én is felsőbb éves legyek és soha többé ne kelljen betenni a lábam a konyhára. Az egész helyiség büdös volt és koszos, legalább is így érezte az ember, ha belépett, na meg persze sose volt ehető étel a tányéron. Se a tálalást, se az ételek minőségét nem lehetett már akkor sem osztályozni, mert az elégtelen kevés lett volna hozzá!

Kép: koronaradio.hu

A tálcák, amiken kivittük az asztalhoz az ebédünket rágótól szürkék és ismeretlen foltoktól hemzsegtek. A menzát igenis meg kell reformálni, mert a helyzet tarthatatlan! Nem csak az egészséges és ehető ételek a fontosak, hanem az, hogy a gyermek egy tiszta környezetben fogyaszthassa el az ebédjét.

A kollégiumi egy évem alatt még sokkolóbb helyzetekkel találkoztam. Figyelem, megtörtént események következnek!

1. eset:
Vacsora: Hamburger és üditő

Öröm volt mikor ezt a két szót olvastuk az étlapon, csalódás mikor megláttuk. A hamburger valami száraz zsömlében, szikkadt hús pogácsával, egy fonnyadt salátával és olcsó ketchup leöntésével volt felszolgálva. Az üdítőt nem ismertük fel. Talán jobb is! Ez még itt nem is volt olyan nagy gond. De mikor az egyik lány vacsorájából egy csótány mászott ki, na az már gond volt! Viccelődtünk rajta, de rájöttünk, hogy ez borzalmas helyzet volt.

2.eset:
Szintén vacsora: Sonkás tészta
Ezt még viszonylag nagyon jól tudták elkészíteni a konyhások. Nem érdekelt, hogy miből volt, csak az foglalkoztatott, hogy ilyen estéken nem kell kimászni a közértbe vacsi után vadászni. Egyik este azonban olyan történt, amire szerintem egy menzán sem számítasz. Az egyik srác tésztái között egy rozsdás szeg lapult!!!

3. este
(elvoltak átkozva a vacsoráink)
Vacsora: kolbász és somlói galuska

Már az étellel gondunk volt minőségileg. A kolbász alig volt 5 centi és igen soványka volt, ízt nem éreztünk. Kenyeret kaptunk hozzá, meg ha jól emlkészem valami förtelmes mustárt. A somlóit nem ismertük fel, amit egy kávéscsészetányéron tálaltak nekünk. Ami ezután következett hetekig témát adott a kollégiumnak.
Az egyik srácnál betelt a pohár. Elege lett! Alig kaptunk vacsorára valamit és mikor ezzel szembesült a konyhapultján, kiborult. Ordítani kezdett és az összes tányért, amit kitettek a pultra a konyhások, beborította rájuk és közben azt kiabálta, hogy ” Ezt nevezik maguk vacsorának? Ennyit egyek, mikor éhes vagyok? Maguk azt hiszik nekem van pénzem kimenni a boltba? Ezért fizetek? “
Ezek után a botrány után a fiút nem vette elő az igazgató, mert sok diák vallotta azt, hogy ez minden volt, csak nem vacsora. A csoport vezető tanárunk tájékoztatott minket, hogy a előszedték a konyhásokat, hogy megoldást találjanak a problémára és ne legyen több ilyen botrány.

Szóval a menzás  rémtörténetek fele nagy valószínűséggel igaz. Ha én ezeket nem tapasztalom csak hallom, el sem hiszem. De a saját szememmel láttam Ferit kiborulni és üvölteni. Ijesztő volt!
Nagy bajok vannak az iskolai konyhákon és már az is valami, hogy tettek egy lépést a javítása felé. Sok szülői annyit dolgozik, hogy nincs ideje főzni mindennap, ezért fizeti a gyermeknek az iskolai étkezést és joggal várja el ezek után, hogy a gyermek igenis, jól lakjon egy finom ebéddel.

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)