Hinni a végtelenségig

Ha egy napon véget ér egy kapcsolat az ember újult erővel veti bele magát a társkeresésbe és úgy van vele, hogy nincsen itt semmi gond, majd jön a szebb és jobb.
A bulikban árgus szemmel vadászik, keresve a potenciális, új társat, akivel újra kezdhet mindent. Ha ez mégsem jönne be, akkor jöhetnek a társkereső oldalak színes választékai, amik között vannak igényesek, könnynen kezelhetőek és sok férfival és nővel regisztrálva, hogy legyen miből válogatni.

Keresgélünk. Mindennap várunk egy levelet, hogy vajon visszaírt e az, akinek megírtuk, hogy szeretnénk vele megismerkedni vagy, hogy írt e valaki, aki minket szeretne jobban megismerni.
Az első 3 napban önzönlenek a levelek, flörtök, virtuális ajándékok, amik nagyot dobnak az önbizalmunkon. A sok levélnek kb 90%-a használhatatlan, mert a többi vagy csak a szexet akarja vagy nagyon komolytalan jelentkezőnek tűnik.

Telnek múlnak a hetek és lassan a levelek száma megfogyatkozik és túl vagyunk már jó pár félre sikerült randin. Úgy érezzük, hogy elveszőben a remény, hpgy új társra lelünk és minden szalmaszálba próbálunk kapaszkodni, nehogy a reménytelenség magával rántson minket.

Persze nem adjuk fel könnyen és igyekszünk minden apró dolgot bevetni, hogy a társkereső oldalakon és az életben is továbbra is figyelemfelkeltőek és érdekesek maradjunk.
Új ruhákat veszünk, fodrászhoz és kozmetikushoz megyünk, a társkeresőn megpróbáljuk frissíteni a profilunkat és megfogalmazunk egy igazán frappáns bemutatkozó szöveget.
Jönnek a levelek és ismét odalyukadunk ki, hogy a nagy része mehet a kukába, mert pont ott tartunk, mint az elején.

Meg kell tanulni, hogy az életben sajnos nem minden jön könnyen és pont úgy, ahogyan szeretnénk. Társaslények vagyunk ezért természetes, ha egy idő után a kétségbeesés akar minden áron ajtóstul berontani kicsiny világunkba.
Nem szabad beengedni akármit is mondjon!
Még ha az a fránya kérdés is felüti a fejét, hogy “és meddig akarsz bízni?”

A kérdésre válasz: Amíg csak lehet bízni fogok és hinni. Hiszek abban, hogy van valahol egy férfi, aki csak rám vár, aki engem keres, aki azért hibázik, hogy útja felém vezessen.
Jönni fog, mert jönnie kell. Én pedig várok rá, amíg csak lehet. Kitartok érte pedig nem tudom ki Ő. Nem tudom, hogy néz ki, nem tudom miben jó és miben rossz, csak azt tudom, hogy várunk egymásra. Ugyanúgy hiszünk a másik eljövetelében.
Amikor pedig megérkezik én boldogan fogom kinyitni neki életem ajataját, s majd azt mondom: De jó, hogy haza jöttél! Hiányoztál!

Hinni kell rendületlenül, nem szabad feladni még akkor sem, ha az élet semmilyen okot nem ad arra, hogy higgyjünk. Nekünk ki kell tartani végig, még akkor is, ha nehéz.

Kedves társkeresők!
Ne adjátok fel! Gondoljatok a fenti szövegre és bízzatok benne! Jönni fog csak még úton van!

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)