Akárhányszor szakítottam mindig megkaptam azt a mondatot, hogy Élvezd az egyedüllétet.
Soha, de soha, sőt mind a mai napig nem értem, hogy mi a fenét is akartak nekem ezzel a mondattal mondani. Egyáltalán, hogyan lehet azt élvezni, hogy egyedül vagyok?
1. Most csak magaddal foglalkozhatsz!
Ja, igen, mert ha kapcsolatban élek akkor biztos, hogy lelakott a fejem, elhíztam vagyis hagytam magamat a sor végére és az lett a vége, hogy totál elhanyagoltam magam és úgy nézek ki, mint egy őslakos.
Pedig nem így van. Attól, hogy valaki kapcsolatban van még ugyanúgy él a hobbijának, ugyanúgy meglepi saját magát és foglalkozik a lelkével és külsejével.
Tény, hogy ha szakítok ezt napi 24 órában csinálhatom, de akkoris! Ez a mondat soha nem lesz számomra nyerő.
Vigasz nyújtási faktor: 5/2
2. Tiéd a világ!
Szóval akkor most mi is van? Enyém a világ oké, ezt értem, de hogyan is éljek ezzel a lehetőséggel?
Nyílván ezalatt a mondat alatt azt akarják burkoltan elmondani nekem, hogy utazzak, menjek világot látni. Első kérdés: Miből? Második kérdés: Hova? Harmadik kérdés: Egyedül???
Persze akadnak olyanok, akik igen, valóban elmennek egyedül kiakpcsolódni, de engem iszonyatosan frusztrálna a dolog és tuti, hogy egy percig sem élvezném.
Oké, mehetek én barátnővel is, de egy szakítás után csak azon jár a legtöbb ember agya, hogy de jó lenne ezt egy társsal az oldalaom megélni.
Vigasz nyújtási faktor: 5/3
3. Azt tehetsz, amit csak akarsz!
Azért ebbe szerintem a törvényeknek is van némi beleszólása, de mindegy, hagyjuk is.
Azért az nem lenne túl nőies, ha szakítás alapon, valahol a bortól mámorosan a földön csúszkálnék vagy egy utca sarkon a világomról se tudva feküdnék. Esetleg, ha randaríloznék az utcán mert az esik jól, hogy kiadjam magamból az összes dühömet. Nem sírhatok minden boltban és nyílvános helyen, mert nem sajnálnának, hanem totálisan hülyének gondolnának és inkább a szánalom lenne az, amit az emberek irántam éreznének.
De tény, hogy nem kell alkalmazkodnom senkihez, nem kell lemondjak egy romantikus este miatt bármilyen baráti találkozót és nem kell mindig harci pucba vágnom magam.
Vigasz nyújtási faktor: 5/4
Amikor valaki szakít a párjával nincs olyan mondat, ami teljesen feldobná a hangulatát vagy éppen vigasztalná. Ez az egy mondat pedig egyenesen az őrületbe kergeti az egyedülállókat, mert nem, baromira nem jó egyedül lenni.
Senki nem olyan, mint a Szex és New York főhőse, aki konstans vásárolgat, menő éttermekben eszik és kávézókban trécselget. Nincs annyi szabadidő és nem jön szembe minden buliban vagy utca sarkon egy ember, aki egy perc leforgása alatt randira hív. Jó sorozat, de az életben nem kivitelezhető.
Egy valódi egyedülálló nő napi 8 órát robotol, otthon házimunkákat végez és próbálja kipihenni a nap fáradalmait, ha éppen esedékes beszél a szüleivel vagy egy barátnővel. Nem arról tércselnek, hogy hova és mikor menjenek egy jót bulizni, hanem hogy tényleg mennyire fárasztó a munka, mekkora hülye a főnök és hogy milyen édes is volt az a kis fekete táska a múltkor a túrkálóban.
Vigasztald bármivel az egyedülálló barátnőt vagy barátot, de ezt az egy mondatot, ne mond neki!
Megértem, ha másnak más a véleménye, de sajnos én így éltem meg és ezeket éreztem!
Valóban érdekelne, hogyan is lehet az egyedüllétet élvezni, mert biztos van jó oldala azon kívül, hogy magányosnak és elhagyatottnak érzi magát az ember. Igaz, hogy sok lehetőség adódik ilyenkor, amivel érdemes élni, de a tudat akkoris ott motosztkál az ember fejében, hogy jó lenne valaki egy magányos estén, akivel bambán bámulhatok egy filmet összebújva.
Ha tetszett cikk és szeretnél mindig értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor kedveld a Demetria Cafe oldalt a facebook oldalán!
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
