Plátói szerelem – Neked volt?

Sok szeretettel Bianka barátnőmnek, aki emlékezetessé tette általános iskolás éveinket!

Mindenkinek volt egy szereleme. Egy nagy és mindent elsöprő plátói szerelme, akit csak a távolból figyelt, távolról szeretett. Várta a felbukkanását a suli folyosóján, hogy elhaladván mellette végül jót kuncogjanak a barátnőjével. Róla szóltak a levelezések. A titkos órai levelek. Nem akárhogyan. Álnévvel, mert mi van, ha valaki megtalálja a levelet és elolvassa. Minden titkos vágy leíródott, olvashatóvá vált.

Mindenkinek volt ilyen. Valakinek tényleg komoly volt, valakinek csak egy aprócska, de emlékezetes fellángolás. Nagy szó volt, ha mögöttünk állt a büfében, ha ő is ott volt az iskola ebédlőjében. Lestük az iskolai ünnepségeken a sorok között, majd kuncogtunk. Néztük őt és közben ábrándoztunk. Milyen jó lenne fogni a kezét, érinteni az arcát, beszélni hozzá vagy csak egyszerűen mosolyogva végre ráköszönni, de nem mertünk lépni. Féltünk, hogy minden vágyunk darabokra törik ott, az iskola padlóján.
Ezért hát őriztük szívünk mélyén az óhajt, az óhajtott fiút. Írtuk a nevét a füzetünkbe sok-sok szívecskével. Minden apró rezdülését figyeltük, hogy éppen kivel van, és mit csinál. Észrevettük az új frizuráját s ilyenkor hirtelen sokkal jobban vágyakoztunk utána.  Gyerekek voltunk, de a szívünk már akkor hevesen tudott verni egy olyan emberért, akinek lehet, hogy csak a nevét tudtuk.
Egy elszánt plátói szerelem viszont bármit képes volt kideríteni. A lakcímét, a testvérei számát, nevét, hogy mi a hobbija, kik a barátai vagy éppen ki az a lány, aki tetszik neki, akit átkozhattunk, ha a közelébe ment. Átkoztuk, de leginkább azért, mert ő megmerte lépni azt, amit mi nem. Mert ő képes volt a távolságot csökkenteni és nem félt őt megszólítani.
Az iskolai bulik. Sokszor csak azért mentünk el, mert ő is ott volt és látni akartuk, meg persze elhatároztuk, hogy most igen, odamegyek és köszönök neki. Aztán végül mégis csak figyeltük, próbáltunk mindig a közelébe lenni, hogy hátha az illata is megcsap.

Miről is szóltak a levelek? Mik voltak konkrétan a leírt dolgok? Hogy milyen szép a szája, a szeme, hogy milyen jól néz ki, milyen aranyos mikor mosolyog, vagy amikor nevet. Hogy hogyan képzeljük el azt, hogy milyen lenne vele. Leírtuk mit mondanánk neki. Olyan izgatottak voltunk s valóban komolyan gondoltuk. Nem is mertünk másra gondolni olyan komolyan vettük. Elpirultunk, ha nagyon közel haladt el mellettünk, szárnyalni tudtunk volna olyankor a boldogságtól.
Nem is emlékeztünk arra jóformán hogyan és mikor kezdődött. Hirtelen csak azon kaptuk magunkat, hogy már nyakig benne vagyunk és olyan jó.  Ha nem jött iskolába aggódtunk. Hol lehet? Mi baja? Mikor jön? Mikor pedig a következő héten felbukkant, nyugodt szívvel nyugtáztuk, hogy pont olyan, mint volt.
Mindenkinek volt egy ilyen szerelme. Mosolyra húzódik a szánk, ha arra az időre gondolunk. Tudjuk a nevét, a teljes nevét, az álnevét, hogy mit akartunk és milyen érzéseket kavarogtak bennünk.

Szóljon ez az írás azoknak is, akik most mosolyogva emlékeznek vissza szívük plátói választottjára, akik fogják a fejüket, hogy „úristen, tényleg, micsoda emlék” és szóljon ez Fának, annak a ma már férfinak, akiről annyi iskolai levelünk született az én drága barátnőmmel!

És neked mi volt a titkos szerelmed titkos neve?

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)