Tavaly augusztusában történt. Volt egy fiú azon a társkereső oldalon, ahol én is regisztrálva voltam. 1 héten keresztül akárhányszor csak megpillantottam, mindig elgondolkodtam. Írjak? Ne írjak? Valamiért mindig az utóbbit választottam. Persze az idő alatt olyan leveleket kaptam, hogy a hajam égnek állt sokszor. Vittek volna vacsorázni, múzeumba, galériába. Lehozták volna nekem a csillagokat is, de nekem egyik sem kellett. Nem ezekre vágytam. Azt hiszem eljött az a pillanat az életemben, hogy megfejtettem azt a bizonyos pluszt és tudtam mit akarok, mire várok.
Egy nap aztán újabb levél halom érkezett és köztük volt Ő is. Hatalmas mosoly húzódott végig az arcomon. Gondolkodás nélkül írtam neki egy e-mailt. Izgatottan, szinte görcsös gyomorral vártam a választ. Aztán megérkezett és vad levelezésbe kezdtünk. A gépet alig akartam ott hagyni, mert mi van ha nem írok vissza időben vagy lemaradok egy szép levélről. Szóval ott ültem és nem ettem, nem ittam addig amíg el nem köszönt. És így ment ez jó pár napig. Élveztem, hogy regényeket írunk vissza egymásnak, hogy így sokkal könnyebben megismerem. Minden témán átrágtuk magunkat. Aztán skyp név csere. 3 órán keresztül beszélgettünk úgy, hogy még akkor sem tudtuk ki is ül igazán a gép mögött.
Végül már tudtunk mindent. Alig 5 nap alatt találkozót beszéltünk meg a következő hétre. A hétvége csiga lassú tempóban telt. Karina barátnőm a randit megelőző napon átjött és ő is csak csodálkozott, hogy miért viselkedem úgy, ahogyan soha nem szoktam. Nem tudtam ruhát választani, se cipőt, se semmit. Pedig ez soha nem volt így. Úgy éreztem, mintha ez lenne életem legelső randija.
A randi napján az órák ugyanolyan lassan teltek, mint a hétvége. Görcsben volt a gyomrom és fel s alá mászkáltam a lakásban. Nem találtam a helyem. Nem tudom hány randi verziót játszottam le az agyamban. Egy pillanatra sem gondoltam arra, hogy csalódnom kell majd. Meg sem fordult a fejemben, hogy talán majd nem is tetszik. Hittem benne már akkor. Pedig akkor találkoztunk először.
Ahogy kilépett a Pláza ajtaján minden görcsöm elszállt. Megnyugodtam. A randi csodás volt. Olyan, amilyet elképzeltem. Rengeteget nevettünk, jókat beszéltünk. Nem is olyan volt, mint egy első randi. A legjobban a kreatív ajándék tetszett, amit hozott nekem. Bonbonos dobozba zárt gumicukrok. Ekkor már biztos voltam benne, hogy nem csak hallgatta, amit beszélek, hanem értette is. Igaz a cipő, amit választottam belefúródott a bőrömbe, de ezért megérte a kínszenvedés. Karina volt az első, akit hívtam. Ma is röhögve emlékszünk vissza rá, mert nem azzal kezdtem, hogy milyen fantasztikus ez a srác, hanem hogy majd kiugrik a szemem a fájdalomtól 😀
Ma már persze együtt élünk, de ezt 1 évvel ezelőtt gondolni sem mertem volna, hogy az egy évet közös háztartásban fogjuk megünnepelni. Nem hittem, hogy 1 év múlva hozzám fog haza járni és tőlem fog munkába járni. Ez más!
Utóbb kiderült, hogy nem csak én kerülgettem az oldalon akkor, hanem ő is engem, de végül minden bátorságát összeszedve írt nekem. Hálát adok az égnek, hogy így történt!
Boldog 1 évet Szépszemű!
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: