Cikkem első szakaszában szeretném megmutatni azt, ami után úgy döntöttem, hogy valahol ki kell fakadnom:
A második szakaszban szeretném tisztázni, hogy akinek nem inge nem veszi magára és nem, nem fogom összeszedni a sátorfámat és elhúzni.
Akkor kezdjük. Ez a kép tökéletesen bemutatja, hogy én és még jó pár velem egyidős fiatal, hogyan érzünk a többi kortárs iránt.
A gyakori kapcsolati státuszváltást még valahogy csak- csak bevette a gyomrunk, de ez a sok gyerek, eljegyzés és esküvő már nekünk is sok.
Nem lenne bajunk, ha minden a maga idejében történne és nem túl korán.
Nagyon sok ismerősömmel beszélgettem és mind ugyanazt mondták:
” Most én vagyok lemaradva vagy a többi siet valahova? ”
Milyen igaz. Ez a sok túl fiatal anya, akik még mindig anyucinál meg apucinál laknak, meg van egy kapcsolatuk. Itt vagyok egy albérletben, 20 évesen a párommal, és ha besikerülne, se lennék anya. Miért? Mert mi a francra vállaljak gyereket? Egy albérletre, amibe mi is éppen hogy elférünk? Jövedelmünk még nincs is igazán, a kapcsolatunk még formálódik. Akármennyire is jó a kapcsolatunk és jól megférünk egymás mellett, akkor sem kellene a gyerek. Nem érzem magam rá készen, bár szeretem a gyerekeket.
Esküvő? Egy lánykérés még rendben lenne, de hova a nagy dajdajozás? Alig vannak együtt fél éve, de már a templomban állnak díszhuszárban és tök buli, hogy most igent mondunk egymásnak.
Ilyenkor mindig a kis óvodások jutnak az eszembe. A kicsik, akik az ovi udvarán a bokornál esküdnek örök hűséget, pedig másnap már másnak fognak. A sok mai fiatal sincs másképp ezzel. Csak hát éppen most menő lett az eljegyzés, a férjhez menés, meg a gyerek.
Igen mérges vagyok, és igen kifakadok. Tudom, hogy sokan nem értenek velem egyet, de szerintem az nem normális, hogy 20 évesen férjnél van, meg van egy gyerek, de nincs külön háztartás meg semmi, mert idejük sem volt ezt összehozni. Semmi biztos háttér nincs, de gyerek meg “szerelem” az van.
Bulizni akar, de nem tud, mert másra kell a pénz. Aludni akar, de nem tud, mert a szerelemgyerek éppen a másik szobában üvölt, mert has fájós. Barátokkal találkozna, de nem tud, mert egy gyerekkel nem könnyű elhagyni a bázist. (persze, aki ügyes az megoldja)
Hagyjuk a gyereket, jöjjön az esküvő. Minden nőt megbabonáz a fehér ruha, a sok dísz, meg az a bizonyos igen és a templom. Ja, meg ott a hajnalig tartó ereszd el a hajam. A házasság nem egy buli, az egy életre szóló elköteleződés egy ember mellett. Ja, igen el lehet válni, de milyen áron? Nem mindenki képes csendben elhagyni a földi poklot. Megy az anyázás, meg a sárdobálás. Erre senki sem gondol ilyen fiatalon, mert ők halálukig szeretni fogják egymást, hiszen megesküdtek.
Nem mondják rosszul azt, hogy lakva ismered meg a másikat. Nem olyan régóta, de együtt élünk Szépszemüvel. Vannak nézeteltérések, de nem fajulunk el. Nem kiabálunk és nem küldjük egymást haza. Tisztában vagyunk vele, hogy ez ezzel jár. De vajon mások is? Az együttélés sem arról szól, hogy egyfedél alatt élünk és minden happy, mert vannak közös teendők és gondok, amiket meg kell oldani, el kell végezni. Ehhez pedig két ember kell.
Végezetül továbbra sem értem a kortársaimat. Sokan csak fiatal felnőtt testbe zárt gyerekek, akik mindent akarnak és azonnal, de a következményekkel nem törődnek.
Nem értem, és nem is fogom megérteni miért kell annyira rohanni. Miért akarnak annyira felnőtt életet élni, aztán meg a gyerekkort visszasíró idézeteket posztolni a facsén.
Azt hiszem felesleges ezen agyalnom. Én sem vagyok teljesen komplett, de azért annyira még nem ment el az eszem, hogy most gyorsban gyereket akarjak meg házasságot. Előbb biztos hátteret akarok kettőnknek! Ez most a lényeg, hogy ezt megteremtsük. Van még időnk, nem maradunk le semmiről.
Ha tetszett a cikk és követnél vagy más dolgokra is kíváncsi vagy a bloggal kapcsolatban: Demetria
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: