Írtam már egy cikket az egyik szomszédunkról, miszerint még nem láttuk, de már meggyűlt vele a bajunk.
Lassan úgy érzem magam, mint a Született feleségekben, hogy megérkeznek az új szomszédok, a fiatal párocska, akik meghúzódnak, de mégis elsőre összebarátkoznak pár szomszéddal.
Most viszont abban film jelentben érzem magam, ahol a fiatal pár kerül a középpontba és mindig összeakadnak valamelyik kotnyeles szomszéddal.
Pár napja kezdődött akkor nem igazán figyeltünk fel rá, meghát még is csak társasházban élünk, mindenkinek joga van a saját életéhez. Tegnap este 11 órakor döntöttünk úgy, hogy ez így nem járja, át kell menni és intézkedni kell. A hangos televíziózástól nem tudtuk álomra hajtani a fejünket. Nem vagyunk balhés típusok, én is és a párom is, a diplomatikus ügyintézés hívei vagyunk.
A szomszéd egyből azzal fogadta a páromat, hogy biztos, hogy a hangos zaj miatt jöttünk. Párbeszéd:
– Igen uram, a tv miatt jöttem! Este 11 óra van, szeretnénk aludni, kérem lehalkítaná a tv-t?
– Lehalkítom, ha maguk is csendesebben élik az életüket.
– Uram, mi tegnap nem voltunk semmilyen formában hangosak….
– De igen! Este 9 órakor!
Igen, én elég hangosan beszélek és nevetek olykor. Lehet, hogy néha mikor jó a kedvem kicsit felcsattanok, de szerintem ez nem olyan nagy dolog, amiért a kedves mellettünk lakónak háborút kéne indítania ellenünk.
A direkt generált zaj miatt, akár a rendőrséget is kihívhatja bármelyik szomszéd, miszerint csendháborítást követ el az üvöltő filmjeivel.
Azt azért tisztázzuk, hogy egy panel vagy társasház jár ilyen dolgokkal. Hallani lehet a szomszéd nevetését, ahogy köhög, hogy beszélgetnek, hogy a gyerekek szaladgálnak, de senki nem kezd el direkt zajt csapni, hogy csendet teremtsen. Aki nem tud együtt élni másokkal, az vonuljon ki egy tanyára vagy egy falu végi kis házba, ahol csend és a béke veszi körül. Ha nem akar elköltözni, akkor kopogtasson át, normális emberi hangnemben beszélje meg szomszédaival, hogy mi a problémája és az ügy el van intézve.
Nem hangoskodunk folyamatosan, nem fúrunk és faragunk a nap minden percében, nem bömböltetjük a zenét és a filmeket is emberi hangerőn nézzük végig.
Kérdem én, ne legyen jó kedvem, mert egyesek csendes környezetre vágynak? Üljek egész nap a lakásom egyik sarkában némán és jóformán ne is éljek?
Lehet, hogy most kicsit eltúlzom, de egy olyan dolog miatt voltunk most megszólva, ami természetes! A nevetés és az öröm egy természetes dolog! Ez nem egy olyan gond, ami maitt ki kell cseszni velünk!
Lassan ott tartok, hogy alig várom, hogy elmenjünk innen egy olyan helyre, ahol senkit nem zavar, ha néha nevetek!
Lassan ott tartok, hogy minden véletlen zaj miatt, azt várom, hogy valaki bekopog és beszól!
Ti hogyan álttok a szomszádaitokkal? Szeretitek vagy a pokolba kívánjátok őket?
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
