Régebben olvastam egy cikket a HVG jóvoltából, ahol azt ecsetelték, hogy a mai gimnazistáknak meg sem fordul a fejében, hogy a munkavilág legalján kezdjenek. Nem, ők máris középen vagy már a csúcson akarnak kezdeni, ahova mások kemény munka árán és legalább 10 év után érnek fel.
Nem elégszenek meg nettó 150 000 ft-s fizetéssel, nekik 200 vagy 300 dukálna. Még 1-2 éve elég lett volna az a 150 is, de hát gyorsan változik a világ és vele együtt a fiatalok jövőképe is.
Túl sokat képzelnek és nem látják, hogy a világ, amelyben élnek nem úgy gondolkodik, mint ők. Nem nagyon kell már a diplomás főleg nem pénzügy terén. Egy felmérés szerint ugyanis a legtöbb tovább tanulni készülő nebuló, pénzügyi szakon képzeli el magát az egyetemen vagy a főiskolán. Dunát lehetne rekeszteni, annyi pénzügyes és közgazdász van, nem beszélve a jogászokról. Szakmunkás meg alig akad. Igaz, a szakmunkás amúgy is a posványban dolgozik, legalább is, ha ezen fiatalok szemszögét nézzük.
Nem lepődtem meg a cikken. Amikor megírtam a Képzeld el a férfit szoknyában című írásomat, ott ugyan, csak a yummik külső igényeiről írtam, de ők is idetartoznak. Anyagiasak. A márka egyenlő a sok pénzzel és csillogással, de nem hiszem, hogy ők is egy építkezésen szeretnék összeszedni a nagy márkákra a pénzt.
A lányok sem különbek. Nagy része a női társadalomnak szintén magas beosztásra vágyik egyből és befolyásos körre. Pedig mindezekért meg kell dolgozni és ki kell őket építeni. A siker nem terem magától a fán!
A nők is szeretik a csillogást, a drága ékszereket, hogy furikázzák a fitt feneküket, amiért az edzőteremben heti 3x szenvednek, hogy drága étteremben ehessenek, hogy luxus nyaralásra mehessenek. Természetesen mindezt el is várják, hiszen ők NŐK és nekik minden jár ebből szempontból.
Ha csak most magamat és a környezetemet nézem, egyebet nem látok, hogy mindegy, hogy hol csak dolgozzunk és legyen pénz, amiből fent tarthatjuk magunkat. Nem igazán vágyunk magas beosztásra és nagy fizetésre, mert eleinte arra gondolunk, hogy előbb el kellene kezdeni valahol, és néha le is kell majd valamit tenni az asztalra, ahhoz, hogy egyáltalán az a bizonyos összeg, amit a mostani fiatalok képzelnek el kezdő fizetésnek, szóba jöhessen. Ők nem akarnak semmit se az asztalra tenni, ők nem úgy élnek ezek szerint, hogy valamit valamiért, hanem úgy érzik, hogy nekik ez igenis jár vagyis járhatna. Pedig nem fog. Koppani fognak és nem is kicsit! Később majd ők is rájönnek, hogy ugyan van diploma, de nincs munka vagyis vagy elfogadja mindazt, amit a gép kidob vagy fogja a kis csomagját, repülőre vagy buszra száll és elmegy külföldre, ahol majd megkaphatja az álomfizetését, csak nem mindegy milyen munkáért!! ( 🙂 )
Én csak azt szeretném tudni, hogy mikor lettek ilyen nagyra vágyóak a tovább tanulás előtt álló fiatalok és miért akarnak egyszerre sokat és, ami a lényeg, hogy miért nem akarja ott kezdeni, ahol mások? Büdös a munka? Az meglehet! Az élet ilyen és nem egy csupa tejszín fagylalt kehely. Keményebb ennél!
Én azt hittem, hogy a mesékben csak a gyerekek hisznek, de úgy tűnik, hogy mégsem!
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
