Nem rég olvastam a Nők Lapján egy 4 gyerekes édesanya levelét. Az én történetem másról szól,de ez is igencsak felháborító. Ezt szeretném most nektek elmesélni.
Van egy iskola, abban egy ötödikes osztály és egy kisfiú, akinek a neve legyen most Lacika.
Azt már mindenki tudja, hogy a mai oktatás egy rémálom, mind a szülőknek, gyerekeknek, tanároknak. Van, ahova még most sem érkeztek meg a tankönyvek, ahol még mindig könyvek nélkül tanulnak a gyerekek és van egy iskola, ahol egy arogáns tanár, mondjuk úgy fura tanítási módszerrel tanítja az informatikát a kis diákoknak.
Lacika az én ismeretségi körömbe tartozik és ott voltam, amikor a baj kiderült.
Már akkor gyanús volt ez az egész, amikor egy nem éppen szép jeggyel tért haza az iskolából, infóból. Akkor még azt gondolta az édesanyja, hogy talán nem készült eleget a gyermeke az órára, hogy talán nem értette rendesen a kérdést, de amikor kiderült az igazság, minden világossá vált.
Egy szép délelőtt ismét az anyag megtanulására került a sor, az édesanya, akinek a neve legyen most Andera, megkérte a fiát, hogy ugyan hozza már le a tanult anyagot, hogy mi olyan nehéz rajta, amiért olyan sokat ül felette. A látvány elborzasztotta. A füzetben a jegyzet valami katasztrófális volt. Egy értelmes mondatot nem lehetett kihámozni belőle, a fogalmak és a jelentéseik nem egyeztek, az írás olvashatatlan volt.
Akkor derült ki, hogy a tanár úr őrült tempóban diktál, ír a táblára és még közben kérdez is. Mindeközben a nebulók pedig azt se tudják, hogy most mit is kell pontosan leírni, hogyan és hova. Még, ha csak annyi lenne a probléma, hogy nem tudja mit kell leírni, de ha véletlenül megkérdezi, hogy mit is kell most pontosan csinálni és véletlen elfelejt közben jelentkezni, repül a fekete pont a füzet hátuljába… Ja, és azt ki ne hagyjam a sorból, hogy minden órán számonkérés van, a SEMMIBŐL. Ez nem jegyzet. Az már régen nem iskolai jegyzet, amit nekem, Andreának és a nagyobbik fiának kell újra készítenie, hogy a legkisebb megértse!
Könyv nincs csak jegyzet. Csak erre tud támaszkodni a gyerek. A számítógépeket úgy tudom még be sem kapcsolták az órán!!!
Andrea és én is teljesen felháborodtunk. Hogyan fordulhat az elő, hogy már egy ötödikesnek diktálnak, úgy, mint a nagyobb diákoknak? Hogyan fordulhat az elő, hogy a gyerek hiába szól az osztályfőnöknek a problémáról, az nem tesz semmit? Miért nem képes az iskola a gyermekek jelzett problémáit megoldani?
Forrás: ma.hu
Értem én, hogy nincsenek rendesen megfizetve, hogy az ő munkájuk sem könnyű, de azért álljon már meg a nászmenet! Egy ötödikes nem tud gyorsan írni, nem tud jegyzetet készíteni, amiből megtanulja az anyagot. Miért kell még pluszban a szülőnek gondoskodnia a gyeremeke órai jegyzetéről, hogy tudjon belőle tanulni?
Gábor bácsi, legyen ez a tanár úr neve, bebattyog az órára, belevágja magát a székbe, füzetet elő és írunk 45 percen keresztül. Írjad fiam, mert ha nincs jegyzeted nem lesz miből készülnöd a következő órámra, amin jól megszivatlak, mert nem tudod az anyagot. Arogáns vagyok, talán utálok tanítani, fárasztó ez az egész, ezért a gyereken csattan az ostor. Szólnak? Kit érdekel a kolléga panasza? Ez az én órám, nem szóljon bele senki!
Valami ilyesmi lehet a gyerkőcök leírása alapján a kedves tanár bácsi. Jó mi?
Forrás: lengyelnet.hu
Egy tanárnak tekintettel kellene lennie arra, hogy a kapott osztály mire képes, mennyire gyors, milyen tempóban lehet velük haladni az anyagban. Figyelnie kell arra, hogy amit lead az órán az értelmes, könnyen áttekinthető legyen otthon a diák számára. Meg kell értenie, hogy vannak olyan gyerekek, akik hajlamosak a lemaradásra vagy elsőre nem értik az órán beszélteket, ezért kérdez, hogy most pontosan mi is a feladat. Erre neki újra el kellene mondania, nem pedig a fekete pontot dobálni a füzetbe! Ez nem tanítás, ez egy nagy nulla.
Andrea tervezi, hogy bemegy az iskolába és bemutatja a gyermeke füzetét, számon kérve Gábor bácsin, hogy ez mégis mi akar lenni? Tudni akarja, hogyan fordulhatott ez az egész elő! Joga van tudni és joga van számon kérni, hiszen gyermeke tanulmányairól van szó. Szeretne segíteni, de nem leadni otthon az egész anyagot újra, mert egyesek képtelenek erre! Nem fog visszariadni attól, hogy egy férfi fog vele szemben állni, meg mert arogáns. Határozottan fogja elé lecsapni a füzetet és kérdőre vonni! Szerintem mindenki ugyanezt tenné a helyében!
Nektek is van hasonló történetetek? Szeretnétek megosztani itt is? Akkor írjátok meg bátran! Törjétek meg a csendet!
Nem csak Andrea küszködik gyermeke iskolájával már évek óta, nem csak ő van abban a helyzetben, hogy szembe kell állni a tanárral és kérdőre vonni!
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: