Szeretni, tisztelni, törődni!!

Annyira rohan ez a világ és vele együtt rohanunk mi is. Nem vesszük észre az apró jeleket, apró gesztusokat. Elsuhanunk mellettük, mint a gyorsvonat.
Egyik nap az egyik blogger társunk jól meglepett minket. A lényege az volt, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy mindannyian nagyszerű emberek vagyunk.

Gondoljunk csak bele. Vajon adunk elég szeretetet? Vajon megadjuk a másiknak a kellő tiszteletet? Vajon törődünk eléggé másokkal?
Ülünk a munkahelyen. Dolgozunk, szaladunk a mókuskerékben és közben lépkedünk fel a ranglétrán. Érünk el sikereket, fejlődünk. De vajon ezért megkapjuk a kellő dicséretet? Ha nem miért nem?
Talán azért mert ez elvárás? Valamilyen szempontból igen az, elvárják, hogy fejlődjünk, hogy tartsuk a lépést, hogy lépkedjünk előre, de mások vagyunk. Valakinek ez egy lassabb folyamat és bármennyire is elvárás, igenis elért célnak számít, amiért elismerést kellene, hogy kapjunk. Nem kell tapsviharban kitörni, de egy elismerő dicséret mindenkinek kijár.

Ott van a családunk, ott vannak a barátaink, szerelmünk. Mellettük is sokszor úgy elsiklunk. Pedig fontos lenne, hogy kimutassuk és kimondjuk mennyit is jelentenek számunkra, hogy mennyire jó, hogy vannak és velünk vannak. Kimondjuk, kimutatjuk elégszer? Nem mindig.
A gyermekünk kap elég törődést? Vajon tényleg éreztetjük vele, hogy igenis érdekel, mi zajlik az iskolában, milyen impulzusok érték? Vagy csak egyszerűen odalökjük azt a bizonyos ” mi volt az iskolában?” kérdést? Van mögötte tartalom, őszinte érdeklődés?

Borzasztó nehéz még ezekre az aprócska, de hatalmas erővel bíró dolgokra ügyelni. Ott a háztartás, a család, a gyerek, a stressz, az állandó szaladgálás. De! Fontos a DE. Meg kell állnunk mindennap legalább egyetlen egy pillanatra. Egy kicsit le kellene ülni és szétnézni az életünkben. Megállni és feltérképezni, hogy ki milyen eredményeket ért el mostanában. Elmondani, hogy mennyire szeretjük a másikat, egy kicsivel több figyelmet fordítani rá, hogy érezze, számít ő is, hogy igenis fontos számunkra a jelenléte. 
Adjuk meg mindennap embertársainknak a tiszteletet.
Miért? Mindannyiunkban ott van az ember, mégha nem is látszik sokszor. Ezt az embert pedig tisztelni kell. Tartsuk tiszteletben a döntéseket, véleményeket, tetteket. Tartsuk tiszteletben a másikat, hiszen nem egyezhetünk meg mindig mindenben. Őrült ötletek, tervek? Na, és? Miért nem vesszük észre, hogy ez csak nekünk lehet őrültség, a másiknak fontos és fáj neki, ha nem vesszük komolyan. Féltjük a pofontól, mondjuk, de mindenki hibázik. Fel tudunk állni, mert képesek vagyunk rá.

Én hiszem, hogy az élet szép. Hiszem és tudom, hogy mindenkit szeretni kell, tisztelni kell, elfogadni és törődni egymással. Vattacukros dolognak tűnik így leírva, de milyen jó lenne, ha így lenne. Jó lenne, ha néha egy kicsivel mindig többet adnánk egymásnak. Megérdemeljük. Mi is elvárjuk másoktól ugyanígy mások is elvárják tőlünk.
Tegyük meg! Szeressünk, tiszteljünk, törődjünk!

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)