Meglepő lehet, hogy annyi megírt szenvedés után Karinára valóban rátalált a nagy szerelem. Ő az élő példa arra, hogy soha ne adjuk fel.
Egyik nap munka közben volt egy nem fogadott hívásom. Karina. Gyorsan kiszaladtam, hogy megtudakoljam mi az, ami miatt megpróbált engem elérni.
Nagy hírrel fogadott: Demetria, Kristóffal összeköltözünk!
Meglepett a hír, hiszen pár nappal vagy héttel ezelőtt még csak érintőleges téma volt. Abban maradtak, hogy majd akkor költöznek, ha minden lehetőség megteremtődik. Aztán most több alternatíva felmerült így éltek a lehetőségekkel.
Fél évre a Kristóf szüleihez költöznek, aztán visszamennek Karina lakhelyére, ahol a barátnőm édesapja nekik adja a házat, ő pedig beköltözik a barátnőjéhez, akivel már több éve alkotnak egy párt.
Kicsit elgondolkodtam. Vajon érdemes az anyóssal egy fedél alá költözni? Tényleg megéri? Nézzük az előnyöket és a hátrányokat.
Kép forrás: divany.hu
Előnyök:
Tudunk spórolni!
Ha a szülőkkel költözünk közös otthonba, akkor nagyobb esetekben nem kell rezsit fizetnünk vagy, ha igen minimálisat így nem megy el a pénz albérletre, hanem gyűlik a egy közös fészekre.
Jobban megismerjük leendő családunkat!
Akárhogyan is, de a párunk családja végül a miénk is lesz. Ha pedig egy háztartásban tartózkodunk, jobban megismerjük egymást. Persze nem csak emberileg, de a szokásokat, hagyományokat is testközelből élhetjük át, tanulhatunk belőle, átvehetjük őket és ennek hatására talán szorosabbá válnak a kötelékek.
Úti költség spórolás
Legalább az egyik szülőhöz való utazási költségén is spórolunk, hiszen csak az egyiket kell majd állandóan látogatni. A másikkal közösek lesznek a mindennapjaink.
Kép forrás: sikerado.hu
Hátrányok:
Nincs magánélet
Azért mégis csak van előnye annak, ha külön háztartásban élünk a párunkkal. Nem kell másoknak megfelelnünk csak egymásnak. Nyugodtan tevékenykedhetünk anélkül, hogy mások árgus tekintetétől félnénk. A veszekedések pedig – ha előfordulnának, – zárt ajtók mögött történnek és nem kell kellemetlenül éreznünk magunkat, hogy az anyós megintene minket. Itt viszont a párkapcsolati életünk mások szeme előtt zajlik, még akkor is, ha odaügyelünk és borzasztó kellemetlen, amikor a családi vacsora közben hangzanak el bizonyos szavak, indulatosan.
Nincs saját háztartásunk!
A ház körüli teendőket az anyós végzi. Ha van kedved, ha nincs, akkor is be kell segítened, mert nem akarod, hogy megszóljanak, hogy milyen lusta is vagy. Pedig, amikor beesel fáradtan a melóból az ajtón, néha nem vágysz másra csak egy forró fürdőre és az ágyra. Itt viszont átöltözöl, és már rohansz is a konyhába krumplit pucolni, miközben jó nagyokat ásítozol.
Kéretlen tanácsok!
Egy anyós, egy valamire való anyós imád tanácsokat adni, főleg kéretleneket. Szeret tanácsot adni a főzésben, mosásban, takarításban, a fia szokásaiban, amik már 5 éves kora óta tartanak és reméli, hogy a tanács hatására nem fog változni semmi, hanem egy pótanyát nevelhet a fiának. Kéretlen tanácsot kapsz arról is, hogyan dolgozz és oszd be az idődet. Persze ezt nem rosszindulatból teszi, hanem szeretetből, de össze kell szoknotok valamikor és kellenek saját szokások.
Ahány ház annyi szokás, ezt ne feledjük. De valljuk be, mind az előnyök, mind a hátrányok igazak lehetnek. Van, aki imádja az anyósát – mint például én- és van, aki a pokol legmélyebb bugyrába kívánja. Az életben mindennek van jó és rossz oldala, az érem mindig kétoldalú.
És hogy hogyan fog Karina élete alakulni a továbbiakban? Az majd kiderül a következő cikkben.
De addig is: Ti hogyan álltok a kérdéshez? Anyóssal vagy anyós nélkül?
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Nos, azt, hogy jó anyós vagyok-e, a menyem, ill. a vejem tudná megmondani. Én úgy gondolom – ahogy írtam is -, nincs olyan ember, akinek nincsenek hibái, ill. mindent tökéletesen csinál. Ilyen egy anyós is. Ő is – én – tévedhet. Én csak igyekeztem bemutatni azt, hogy milyen logika alapján alakítottuk ki a kapcsolatainkat a gyerekekkel, és hogy ez nálunk működik. Lehet, hogy másnál nem működne, ill. biztosan van jobb kapcsolatrendszer és módszer, ami másnál már bevált. Szerintem az a lényeg, hogy egy anyós akarjon jó anyós lenni, segítse a gyerekeket, de ne hagyja kihasználni magát. Így mindenkinek megmarad, kialakulhat a privát szférája, ami megkönnyíti az együttélést.
Öröm látni, hogy mennyi sok jó anyós van 🙂
Én is több oldalról tudom megközelíteni a témát.
Fiam már külön lakik, más városban a feleségével, saját lakásban.
Lányom az élettársával nálunk lakik, családi házban, és mivel a fiam már elköltözött, a fiataloké a tetőtér, ahol van két szoba, külön fürdőszoba, nappali. Egyedül a konyha hiányzik, ill. a bejárat közös velünk. Megvan a maguk privát szférája, ha magukra csukják a szobaajtót, még azt sem tudjuk, otthon vannak-e. Én főzök, varrok, mosok, vasalok, de a takarításban, mosogatásban a lányom kérés nélkül besegít, ill. a tetőtér teljes rendben tartása az ő feladatuk, én max. odaadom a kivasalt ruhájukat, vigyék, rakják el. Mivel a lányom még egyetemre jár, nincs saját keresete, ezért nem beszélhetünk náluk közös kasszáról. Mindezt figyelembe véve, mikor a fiatalember hozzánk költözött, rögtön tisztáztuk, mennyi pénzt ad havonta a rezsire. (Képletes összegről van szó, talán tényleg a rezsi ráeső részét fedezi, de akkor az én munkám és az ő étkezésének költsége sehol sincs, vagy azok az ajándékok-juttatások, amiket közösen kapnak tőlünk.) Hozzáteszem, nem mi kértük, ő kérdezte az első napon, hogy mekkora összeggel járuljon hozzá a kiadásainkhoz. Ez egy jó belépő volt részéről, kapott érte egy “piros pontot”.
Fiamék, mivel külön laknak, ünnepnapnak számít, ha meglátogatnak bennünket. (Mindkét szülőpártól messze költöztek, sok idejük elmegy az utazgatással.) Ilyenkorra tervezem mindig, hogy olyan ételeket főzzek, ami a fiamnak a kedvence, és természetesen minden látogatáskor megpakolom őket minden jóval, amit csak el tudnak vinni és amit adni tudunk. Nekem ez természetes, hiszen attól, hogy elköltözött, ugyanúgy a gyerekem, mint a másik, aki otthon van, és naponta főzök rá.
A menyemmel nagyon jó a kapcsolatunk, eleinte sokszor fölhívott, hogy ezt vagy azt hogy készítem, hogy olyan legyen, ahogy a fiam szereti. Vagy hogy hogyan mostam a fiam egy-egy speciálisan kezelendő ruháját, esetleg adjak ötletet erre vagy arra.
Mivel a menyem a házasságuk előtt csak minimális konyhai tapasztalattal rendelkezett, gyakran hív fel a mai napig, hogy segítsek, ha a receptkönyvből főz, akkor hogyan is kell azt megcsinálni? (Érdekesség, hogy engem előbb hív fel, mint a saját édesanyját, pedig ő is főz, igaz, nem engedte a lányát a konyhába, közben én a saját lányomat tanítgatom főzni.)
Mikor anyós lettem, igyekeztem, hogy ne kövessem el azokat a hibákat, amiket az én anyósom anno elkövetett. Persze biztosan lesznek saját hibáim is, de hát nem vagyok tökéletes. Sok mindent befolyásolhat még, ha majd jönnek az unokák, nem tudom, azt a helyzetet hogyan tudom kezelni, eddig úgy tűnik, mindenki meg van elégedve a jelenlegi felállással.
Nekem eddig bevált, hogy csak akkor kérdezek, ha úgy érzem, el akarnak valamit mesélni, de akkor feltétlenül, hogy érezzék, érdekel az életük. Az is bevált, hogy nem szólok bele semmibe, – mi is sok mindent saját kárunkon tanultunk meg -, arra viszont figyelek, hogy ha látom, nem hagyom, hogy nagy hülyeségbe belemenjenek. Nem akarom irányítani sem a menyemet sem a vejemet, de jól esik, ha a tanácsomat kérik. Mindig éreztetem velük, hogy szívesen segítek, de soha nem avatkozom bele kéretlenül. Nem mondom, hogy nem igényel nagy odafigyelést a dolog, de eddig működik.
Koppany Magyarnak azt üzenném, teljesen egyetértek azzal, amit írt, én azonban megtettem már azt, hogy – bár 99 %-ban én főzök otthon -, amikor sokat túlóráztam és hulla fáradtan értem haza és egy porcikám sem kívánta, hogy nekiálljak főzni, egyszerűen én mentem el fürödni és lefeküdni azzal, hogy gyerekek “vagy főztök magatoknak, vagy esztek virslit vagy szendvicset”. És nem volt gond belőle, megoldották. Ugyanez volt a helyzet, mikor nemrég 5 hétig fekvő beteg voltam. A férjem és a gyerekek teljes egészében megoldották a főzést nélkülem. Tehát ezzel csak azt akarom mondani, hogy mi is mindent megadunk nekik, amit csak tudunk, de nem engedjük, hogy “cselédnek” tekintsenek bennünket.
Kedves Petrik Jánosné!
Egyetértek veled, hogy csak mert a fiatalok egy fedél alatt élnek a szülőkkel, az még nem azt jelenti, hogy bele kell szólni az életükbe. Valahogy a közös élet mellett szükség van mindenkinek a saját döntésekre és az életre. Te egy nagyszerű anyós vagy, ha nem adsz kéretlen tanácsokat. Viszont sajnos nagyon sokan igenis úgy érzik, hogy folyton bombázni kell a fiatalokat pedig lehet, hogy ők csak a saját hibáikból akarnak tanulni!
Kedves Magyar Koppany!
Vannak olyan szülők, akik a fiatal odaköltöző pároktól nem várnak el fizetséget, de ettől függetlenül természetesen azért, kell a segítség!! Pláne, amikor már eltelik az idő és a szülők segítségre szorulnak! Ez valóban nem volt szép a vejedtől!
Nem arról akartam írni, hogy egyáltalán nem kell segíteni, sajnálom, ha ez így jött le 🙂
Természetesen, ha együtt élünk össze kell azért dolgozni.
Hát igenis nagyon szeretem a vejemet első látásra .Szívesen főztem mostam rájuk . Nem avatkoztam dolgukba . Még most sem külön élnek . De szerintem a segítség oda vissza jár . De ők is szívesen segítettek és segítenek a mai napig .Mottóm : Mindeniből lehet jó anyós csak akarni kell . Meg kell tanulni és be kell látni most más világ van . Rohanó élet .Nem szabad bele avatkozni senki életébe . Ha baj van úgy is kérik a tanácsot . Anyóstársaimnak egy tanács . Ne akarják az ő életüket élni . Okosak tudják mit akarnak .Gondolkodjanak miért akarják azt tovább adni amit esetleg ők kaptak .A jót tovább kell adni . De a rosszat miért kellene ,Valamikor mi is azt mondtuk ilyen – olyan az anyós . Én sohasem mondom milyen volt .Én nem akartam sem anyámra sem anyósomra hasonlítani . Ennyit akartam hozzá fűzni . A szeretet és megértés nem kerül pénzbe . Nem kell vékával mérni .
Na kedveseim íme egy vélemény a másik oldalról-anyós véleménye:
Mi az, hogy nem kell rezsit fizetni? Tán a kisnyugdíjas szülők fizessék az emelkedett rezsit, az odaköltöző pár helyett?
Nem tetszik, hogy segíteni kellene a főzésben? talán az idős anya egész napját töltse azzal, hogy dupla adagot főz és még segítséget se várhasson el! Mert nemcsak egy fürdőre vágynak a fiatalok, hanem meleg kajára is, aminek költségéhez persze éppúgy nem önként és dalolva járulnának hozzá, mint a rezsihez.
Továbbá az is természetes, hogy csak az öregek takarítsanak utánuk is.
És lehetne folytatni. Magunkról csak annyit, hogy igen kis nyugdíjunk van a férjemmel, de csak adunk és adunk a gyerekeknek, sem anyagi sem fizikai segítséget nem kaptunk még soha. Persze nem is vártuk el. De most hogy betegesek vagyunk, fáradtak, és a szívünk, vérnyomásunk rendetlenkedik, a vejem csak könnyedén odavetette, hogy elég folyadékot kell inni. Eszükbe sem jut, hogy mennyit dolgoztunk és még ma is kénytelenek vagyunk, hogy megéljünk és neki is adni tudjunk.