Szóval pár nap és itt a karácsony. Beindultak a nagy leárazások, mindenhol epilepsziát okozó karácsonyi kivilágítások, műfenyő és csillogó dísz áradat várja az érdeklődőket.
Jönnek a nagy év végi munkahelyi beszédek, ajándékosztások. Minden főnök szívhez szóló vagy éppen kedvet lelombozó beszédet tart, hol olcsóbb, hol drágább ajándékot kap a nagyérdemű az éves munkájáért.
A család már nyüzsög. Az ünnepi ebédhez való hozzá valók már elfoglalták méltó helyüket a hűtőben, kamrában és egyéb tároló helyeken. A gyereket is már a Jézuskával fenyegetjük, amikor a hajunk az égnek áll a megállíthatatlan hisztijétől. Századszorra is elénekeljük a Kiskarácsony, nagy karácsony című nótát. Nekünk már a könyökünkön jön ki, de a gyereknek látszólag nagy sláger. Az ajándékát már megvettük, de fenyegetjük, hogy a büdös életben nem kapja meg, ha nem hajlandó normálisan viselkedni.
A rokonsággal már forró drótban állunk és fejben számolgatjuk, hogy mégis mennyi lesz a telefonszámla, ha még ennyiszer rögzítjük és fixáljuk, hogy mikor, kihez és hova megyünk. A kocsit is készítjük lelkiekben. Tele töltjük a tankot, hiszen kilométereket utazunk majd.
A gyerek összes karácsonyi előadására elmegyünk és ennek köszönhetően nem győzzük a százas zsepit vásárolni.
A szívek csordultig telnek szeretettel. Jobban anyázunk és keményebben küldjük el egymást a francba az utakon vagy a boltokban. Az áruházak kasszásai, eladói fapofával vagy egy erőltetett mosollyal kívánnak nekünk békés, boldog, áldott ünnepeket.
A forma 1 pilótái smafuk ahhoz a sebességhez képest, amit leművelünk vásárlás közben. 1 óra alatt begyűjtünk mindent, mint a téli álmát alvó állatok. Tülekedünk, tolakodunk és egy kicsit jobban rohanunk. Még el se jött az ünnep, de már a hócipőnk is tele és alig várjuk, hogy lecsengjen ez az egész dínom dánom.
Hol van még a szilveszter? Kéne egy új ruha, valami dögös vagy valami hordható, amiben megjelenhetünk. A fodrászunk és a körmösünk tele van vendégekkel. Fél órát könyörgünk és alkudunk, hogy ugyan valahogy nyomorítson már be minket két ember közé, de telefonálás közben már olyan tépett frizurát varázsoltunk magunknak az idegtől, hogy a tükörbe nézve lassan úgy döntünk, jó lesz ez is.
Aztán a fogadalmakon töprengünk. Leszokok a cigiről, többet mozgok, lefogyok, hízok, jobban odafigyelek magamra és másokra. 5 perc múlva természetesen ezek a fogadalmak már a fasorban sem lesznek.
Így is lehet tekinteni a karácsonyra, mert valójában, az igazi arca ilyen az ünnepnek. Erről szól. A rohanásról, több stresszről. Nem a boldogságról, békéről. Valahogy az emberek egy kicsit türelmetlenebbek lesznek, nem pedig türelmesebbek. Miért van ez, nem tudom. Mintha ilyenkor elevenebbek lennének a lelki sebek és fájdalmak, pedig pont ilyenkor kellene elhalványulniuk. De hát ez van! Ilyen a mi karácsonyunk és valahogy mégis szeretjük!
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
