Bloggerek és olvasóik – Blogger vélemények!

Tegnap a párom felolvasott nekem. Egy blogger írt arról, hogy 1 évvel ezelőtt borzasztóan kikelt magából és megírta a facebook rajongói oldalon az olvasóinak, hogy ha már ingyen annyit dolgozik egy-egy cikkel, igazán írhatnának néha kommentet. Mérhetetlenül felháborodtam. Mi bloggerek nem csak másoknak, de a magunk szórakoztatására is vezetünk blogot. Az, hogy vannak olvasóink, az nagyon szuper dolog, hiszen a munkánk másoknak is tetszik és ez jó.
Az, hogy kapunk visszajelzéseket néha napján az még jobb. Doppingol minket. Én már régen nem magamnak, hanem másoknak írom a sorokat. Jó megosztani a világgal, hogy hogyan is látom és véleményezem a dolgokat néha.
Az a véleményem, hogy finoman ösztönözhetjük az olvasókat arra, hogy néha kommunikáljanak velünk, de nem lehetünk erőszakosak. Ez egy szívből jövő munka, nem várhatunk el cserébe semmit, csak spontán kaphatunk.

Mi a véleménye másoknak? Megkérdeztem a cafeblog bloggereit, most ők vallanak erről a témáról:

Konyhalál: 
“Szerintem ilyet nem lehet követelni, de elvárni sem. Ha valakinek tetszik, amit csinálunk, előbb-utóbb valahogy ki fogja fejezeni, akár csak egy like, akár komment, akár megosztás formájában. Én sem szeretnék ilyen blogot olvasni, ahol az írónak ilyen elvárásai vannak. Persze lelombozó lehet, főleg az elején, amikor csak ír, ír az ember és nincs visszajelzés. A majd’ 4 éves blogírásom alatt azt tapasztalom, hogy a kommentelés a blogon egyre kevesebb, nyomnak egy like-ot, és “el van intézve” vagy a facebookon jön helyette több reagálás. “

Nyuszogások: 
“Szerintem ilyet nem lehet csinálni. A blogírásra nem tekinthetünk úgy, mintha szívesség lenne. Ha valakinek tetszik, amit csinálunk, vagy amiről írunk, az előbb-utóbb reagál majd rá. Tényleg nehéz rábírni az olvasókat, hogy hozzászóljanak, de akkor sem kötelezhetjük őket rá. Nem csak írok, hanem olvasok más blogokat is és hozzá is szólok időnként a bejegyzésekhez – de nem mindig. Viszont nem hiszem, hogy visszatérnék valaha is egy olyan blogra, ahol a blogger kifakad amiatt, hogy ő ingyen dolgozik “értem” és én még ennyire sem méltatom.”

Tűvarázslat: 
“Szerintem az a blogger rég megbánta, hogy kikelt magából…Senki nem kényszerítette, hogy ingyen dolgozzon, az ilyesmit az ember a saját maga örömére teszi, az már a bónusz hozzá, ha az írásaival másnak is örömet szerez.Ha ezt még ki is fejezik bármilyen formában, az egy nagy-nagy plusz, ami továbblökdösi az embert, ha éppen kételkedne magában.A vélemény kinyilvánítása úgy az igazi, ha spontán, bármilyen erőltetés pont az ellenkező irányban hat. Az ember általában az őszinte reakciókra kíváncsi úgy igazán…”

Tükröm Tükröm: 
“Én is úgy gondolom, hogy ez nem lehet elvááas vagy legalábbis nem lehet ilyen direkt módon követelni. Én pl, ha szeretném aktivitásra sarkallni az olvasókat gyakran teszek fel kérdést, olyat, ami mellett nem lehet válasz nélkül elmenni. Ez általában Fb-n válik be. A blogon én is a “lájkolok es tovább megyek” tendenciát tapasztalom, de ha ettől elkezdeném magam rosszul érezni, be is csavarodnék. A fentebb említett blogger hozzáállasa úgy érzem nem helyénvaló, az alázat teljes hianyáról árulkodik. – “

Sütit akarok: 
“Szerintem ennél a bloggernél a motiváció csúszhatott félre. Ha valaki úgy tekint erre, hogy ő ingyen dolgozik, az már régen rossz. Lehet cél, hogy pénzt keressen a blogolással, vagy hogy aktív kapcsolata legyen az olvasókkal, de azt szerintem nem így kell és nem így lehet elérni.
Nyilván mindenkinek jól esik a visszajelzés, a komment, lájk, megosztás, stb. Én ennyivel próbálkoztam karácsony előtt, és bejött! az átlag fb-os aktivitáshoz képest nagyon sokan válaszoltak rá, és örültem, hogy elindult az interaktivitás! “

Kicsi a rakás: 
“Én is augusztus óta írok blogot. Az első kommentre sokat kellett várni, pedig nagyon szerettem volna, ha megszületik. Végül az egyik facebook-os olvasóm tette meg az első lépést, azóta is nagyon hálás vagyok neki. A komment egyfajta visszajelzés az embernek, egy külső megerősítés, hogy jól vagy rosszul, de valahogy csinálja az ember, amit csinál és erre – tagadhatja bárki -, de szüksége van egy bloggernek. Természetesen kikövetelni semmit sem lehet és pont ez a lényeg: a spontaneitás. Az ünnepekre való készülés nyilván sok stresszt okozott és a blogger nem tudta visszatartani az érzéseit, ő is csak egy ember, ahogy az olvasók is azok. Kevesen szeretik kiadni a véleményüket, pláne úgy, hogy megjelenik a nevük is az adott kommenttel. Nem helyes, amit a blog írója tett, de az egész történet mögött húzódó jelenség sokat mondó.”

Fantin világa:
“Augusztus óta blogolok és eddig egyetlen ember szólt hozzá egy bejegyzésemhez, az is inkább tanács-kérés volt ékszerkészítés ügyben (nagyon örültem neki). Eleinte zavart, hogy nincsenek kommentek, de inkább magamban keresem a hibát, valószínű nem elég érdekesek a bejegyzéseim, illetve nem olyan dicsérni-való, amiket készítek. Tegnap az egyik ismerősöm szólt hozzá az egyik bejegyzésemhez, aztán szólt, hogy töröljem már, mert szeretett volna egy nick-nevet választani, de a rendszer automatikusan a g-mailos teljes nevével publikálta a hozzászólást. Én eddig azt hittem, hogy cafeblogos regisztráció kell a hozzászóláshoz, most szembesültem vele, hogy ezzel vagy akár facebookos profillal is lehet. A történetben szerintem csak az “annyi órát dolgozik ingyen az olvasóért” sértő, ezt az utat ő választotta, egy más kifejezéssel is megfogalmazhatta volna az olvasóknak, hogy örömmel venné a kommenteket.”

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)