Ünnepek és könnyek

Nincs is annál rosszabb, amikor az embert pont az ünnepek előtt dobják ki, de cudarul.
Legyen az egy születésnap, névnap, ballagás, karácsony, szilveszter, húsvét. Akármilyen ünnep is legyen, az előtte való szakítás mindig fájdalmasabb, mintha egy átlag, szürke hétköznapon történne.
Nagyban készülődünk szerelemmel teli szívvel és egyszer csak derült égből pokol, hirtelen vége mindennek. Ilyenkor mindenki egy kicsit jobban összezuhan, mert a magány érzése csak jobban felerősödik bennünk. Belegondolunk, hogy mennyit készülődtünk, megvettük az ajándékokat és mi annyira boldogok voltunk.
Miért? Miért történik meg az, hogy valaki pont az ünnepekre időzíti a szakítást?

Talán a bosszú vezérli. Valami fájdalom érte a kapcsolatban és úgy vág vissza, hogy a lehető legnagyobb ütést viszi be utoljára. Úgy gondolja, hogy majd ezzel törleszt, de arra nem gondol, hogy a fagyi mindig visszanyalhat, ezt nem lehet befolyásolni.
Aztán ott van az is, hogy talán túlságosan is elhúzta a gondolkodást. Egy szakítás előtt mindig annyit töprengünk, hogy csak úgy szalad az idő közben. Arra eszmélünk, hogy az álarc, amit viselünk egyre nehezebb és ideje lenne letenni és végre felszabadultan élni. De a felszabadulás érzésére még várni kell, mert amikor megtesszük, ott lesznek a hitetlenkedő arcok, hogy mégis miért kellett megvárni az ünnepeket, miért kellett ekkora fájdalmat okozni. Sokáig fogjuk még a bűntudat kezét fogni, mire azt érezhetjük, hogy szabadok vagyunk.

Ez a két legnépszerűbb ok szerintem, bár egyik sem igazságos a másikkal szemben. Amikor megszületik az első gondolat arról, hogy boldogtalanok vagyunk, nem kellene annyit töprengeni. Inkább gyorsban megírni fejben egy fogalmazást, majd elé állni a párunknak és tálalni. Gyors és kevésbé fájdalom mentes.
Emlékszem, amikor az egyik nyáron, az egyik barátnőmet a pasija a saját születésnapján dobta. Mármint a pasi szülinapján. A barátnőm totál összezuhant, hiszen még az ajándékát is megvette neki. Ezzel még nem is lett volna gond, de a kedves úriembernek volt pofája előbb elvenni az ajándékot, majd közölni a híreket. Ennél pocsékabb szakítást az ember el sem tud képzelni. Ott ültünk a napsütötte teraszon és azon agyaltunk, hogy lehet gerinc nélkül élni. Hogyan tehette meg azt, hogy elfogadta az ajándékot, majd pár másodperccel később közölte, hogy itt a vége.

Első számú szakítási szabály ünnepek előtt vagy ünnepnapon: NEM VESSZÜK EL AZ AJÁNDÉKOT, MERT AZ EGY MOCSOK DOLOG!

Vannak fájdalmas dolgok az életben, de ez a fajta szakítás talán ott van a legfájdalmasabbak között. Nincs is annál rosszabb, amikor a kettesben megálmodott ünnep szilánkos darabokra hullik. Jobban vérzik a szív, nagyobb gombóc ver sátrat a torkunkban és állandóan a közös pillanatokra s a meg nem történt ünnepre gondolunk.

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)