Megfogadtam, hogy nem írok szilveszteri bejegyzést, de ahogy ez elhangzott, hirtelen megrohantak a gondolataim. Valahogy mégis el kezdtem összegezni fejben a dolgokat. Két részre osztottam: a saját életem és a blog élete.
A blog:
Az életem az írás. Mondhatjuk úgyis, hogy a mindenem, a lételemem. Nem tudok nélküle élni, erre már jó sokszor rájöttem. Boldog vagyok, hogy, amikor költöztem, jöttek velem a régi olvasóim, blog társak is.
El kezdtem építkezni, otthont faragni magamnak. Egy olyan helyet kialakítani, ami más lesz, mint a többi.
Elhatározni, hogy egy nap mindenki elé kitárom a gondolataimat, az egy őrült nagy lépés. Tudtam, hogy nem lesz egy könnyű menet, azt is bekalkuláltam, hogy lesznek, akik majd támadnak. Meg is kaptam egy párszor a magamét. Büszke voltam magamra, hogy tudtam ezeket a támadásokat kezelni.
Az facebook oldal is végül kiépült. Borzasztó nehéz volt az olvasókkal felvennem a kapcsolatot, mert azt gondoltam, hogy majd sok leszek, aztán persze kisült, hogy ez kell nekik. A blog egy nap arcot is kapott. Nem csak egy álnév mögé bújt, anonim emberke vagyok, hanem Demetria, akinek arca is van.
Nem vagyok biztos abban, hogy jól csinálom, csak reménykedni tudok benne. Amikor kapok pozitív visszajelzéseket, mint például, hogy ” írj még nekünk sokszor és sokat”, akkor a szívem megtelik melegséggel és hirtelen egy hatalmas lendület ragad magával. Nem mindig tökéletesek a bejegyzéseim sem, de számomra az első és legfontosabb, hogy írjak és egyes írások segítő támaszt nyújtsanak azoknak, akiknek szükségük van rá.
Remélem jövőre is sokat fogok fejlődni és velem együtt, majd ez a hely is sokat fejlődik majd. Nem igazán foglalkoztatnak a tüskék, amiket próbálnak belém szurkálni, más az, ami motivál és hajt.
Én megígérem, hogy jövőre is beleadok majd apait és anyait. Jövőre is jönnek majd a cikkek és remélem az ideieknél ennél jobbak lesznek.
A saját életem:
Ez az, ami itt ritkán vagy inkább soha nem jelenik meg. A hétköznapjaim közvetítéséről már leszoktam. Az a múlthoz tartozik. Sokat változtam én magam is és a körülöttem való környezet is.
Léptek be új emberek az életembe és jöttek vissza régiek is. Lett munkahelyem és megszereztem az első szakmámat. Jobban beleástam magam a lelkembe és mindig leltározok.
Eljutottam egy mérföldkőhöz is. Furcsa volt szembesülni azzal, hogy milyen voltam régen és milyen is vagyok most. Nem nagy a változás, de ami változott, az bizony szembetűnő. Emlékszem arra a naiv kis csitrire, aki voltam és látom a mai nőt a tükörben, aki most vagyok. Nem csak belülről, de kívülről is óriásit változtam. Rájöttem, hogy a céljaimat egyedül én tudom megvalósítani. Egyedül én tudom elérni azokat, mert első sorban, én kellek hozzá. Tudom, hogy az élet igazságtalan és sokszor jól arcul csap. Ezeket túl kell élni. A földről fel kell állni, le kell porolni magunkat és emelet fővel tovább haladni. A múlt démonait ki kell írtani és nem kell őket haraggal táplálni. Könnyebb, ha megbocsátunk mindent, még ha az egykor fájt is.
Próbálok továbbra is tudatos optimizmussal élni és a negatív dolgokat kizárni, – ez nem mindig sikerül – próbálok egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életre törekedni, mert nem akarok olyan lenni, mint régen. Megfogadtam, hogy oroszlán leszek és nem egy nyuszi, akit megesznek vacsorára.
Azt hiszem ennyi, amit a 2014-s évemről elmondhatok és leírhatok. Nem egy nagy durranás, de őszinte. Én nem fogok bulizni, nem fogok barátokkal lenni. Azokkal leszek, akiket szeretek és eltöltök velük egy csendes szilveszteri estét, mert erre van szükségem. Bizakodva és hittel tele várom a 2015-s évet.
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: