Levelem hozzád Politika!

Kedvesem!

Először is bocsáss meg Nekem! Bocsásd meg, hogy évekkel ezelőtt nem hallgattalak meg és, hogy türelmetlen voltam Veled. Fiatal voltál és konok. Nem hiszem, hogy ez az évek alatt megváltozott volna. Sőt! Azt látom, hogy egyre csak erősödik és erősödik. Egyre távolabb kerülünk egymástól és lassan kezdem feladni a reményt, hogy valaha is visszahozhatnánk a régi időket. Hazudtál nekem, még az elején. Akkor még nem is tudtad mi az, hogy politika. Édes voltál és szeretni való. Tudod min gondolkozok néha napján? Bárcsak újra hazudnál nekem azért, hogy szeresselek és veled legyek!  Egykor szerettél, úgy, ahogy azelőtt soha senki. Lehazudtad nekem a csillagokat is. Akkor egy kicsit haragudtam rád, de.. ahogy elteltek az évek, ezek az emlékek egyre csak megszépültek.
Nem tudom mi változott meg olyan hirtelen. Egyszer egy este azon kaptam magam, hogy veszekszünk, vérre menően marjuk és harapjuk egymást. Mondtuk a magunkét, de egyikőnk se hallotta meg a másik szavait. Hoztuk a történelmet, idéztünk nagy embereket. Aztán mi lett a vége? Eltűntél. Én pedig voltam olyan marha, hogy elengedtelek. Nem is adtam neked egy esélyt sem, hogy elmondd, mit is akarsz. Én is hibáztam akkor este. Mindketten hibásak vagyunk. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a nyilvánosság előtt megalázol. Szíven ütött. Akkor meghallottam valamit. Abban a tettedben benne volt minden! Ha tehetném, visszaforgatnám az időkerekét és mindent másképpen tennék. De nem lehet!

Hálás vagyok azért az egyetlen találkozóért, ami nekünk adatott. Akkor is vitáztunk, de mégis szép volt. Kevés emlékem van már róla, ami pedig van, annak egy része elmosódott. De emlékszem! Ez pedig jó.
Kedvesem! Mi történt? Miért kellett ennek lennie? Miért kellett, hogy a politika közénk álljon? Miért történt meg az, hogy mi már nem beszélünk? Gondolsz még rám? Jutnak még eszedbe dolgok? Néha felbukkannak intő szavaim, amikben ott volt minden aggódásom és szeretetem? Felnőttél. Új életed van és büszke vagyok rád!
Üzenni szeretnék? Nem! Csak leírni egy több éves dolgot, ami nyomja a lelkemet. Minden egyes pillanatba, ami még a fejemben él, próbálok kapaszkodni. Próbálom csiszolni, hogy ne homályosuljon, hogy ne vesszen el. A legszebb pillanatokat pedig mélyen őrzöm.

Kedvesem! Ha mégis olvasnád ezen sorokat, jusson eszedbe, hogy az ajtó nyitva van. Gyere be! Üljünk le és beszéljük meg a dolgokat! Ne veszekedjünk, ne essünk egymás torkának úgy, mint régen! Hiszen már mindketten felnőttünk! Fogadjuk el egymás nézeteit és véleményét.

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)