Karina barátnőmmel egy nagyon komoly eszmefuttatást vittünk véghez a minap. Elmeséltem neki, hogy az egyik hét során legalább 3 ember tette fel nekem az egymillió dollárt érő kérdést:
Mikor jön nálam és Szépszeműnél a baba?
Bevallom nem értem néha a körülöttem forgó embereket. Értem én, hogy van egy stabil párkapcsolatom, van munkám és állítólag a korban is benne vagyok, de őszintén szólva nem vágyom még egyelőre gyermek áldsra.
Karina is őszintén vallott. Ő is elmesélte, hogy ha bárkivel összefutnak a faluban és megtudják, hogy összeköltöztek, őket is lebombázzák ezekkel a kérdésekkel. Ilyenkor persze Karina elmondja, hogy neki is és Kristófnak is ott van még a suli, még Kristóf szüleinél laknak, na meg persze nincs még meg az bizonyos stabil háttér, ami szükséges a gyermek vállaláshoz. Nagyra kerekedett szemek és kétségbeesett kérdés a válasz: De akkor mégis mikor? Karina pedig rávágja: Talán akkor, ha már 30 éves leszek! Persze a szemek tovább kerekednek.
Én nem tudom hol mérték fel azt, hogy kitolódott a szülés. Nekem nem ez a tapasztalatom. .Nagyon sok ismerősöm már családban él boldogan egy gyerekkel. Én persze megkérdőjelezem ezt a kifelé mutogatott boldogságot, de ez már mindegy. A lényeg, hogy 21 évesen nem tartom egészségesnek a szülést. Ennek pedig hangot is adtam a Mégis mi folyik itt? című bejegyzésemben, amiért persze jól elküldtek a Nők Lapja olvasói a búsba. Nem hiszem, hogy az én korosztályom fel van készülve erre. Ebben a mai világban – ahogyan én is- majdnem mindenki önző és úgymond hedonista életmódot él. Magyarán, éljük az életünket, saját magunk az első és legfontosabb személy az életünkben, bulizunk, utazunk, élvezzük a fiatalság szépségeit. Kérdem én: Minek szüljek még???
Persze értem, most megint egy pocsék ember leszek, de jelen pillanatban az életem az első és nem egy gyerek.
Most már nem az eljegyzés meg a lagzi a divat, hanem a gyerek?? Tényleg ez lett az új kiegészítő, a babakocsi?
Valóban szörnyű ember vagyok, mert nem szülök egy gyereket a semmire? Mert mondjuk ki, most a semmire szülném meg a gyereket. Mégis azt érzem, hogy a körülöttünk lévő társadalom igenis elvárja tőlünk, hogy 21 éves fejjel én és Karina anyák legyünk. ” Most kell szülni!” ” Ó, pedig már ott vagy korban!” ” Albérlet? Ugyan az nem akadály!” Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezeket a mondatokat bizony nekem mondták és idéztem!
Karina is azon a véleményen van, hogy a társadalom bizony elvárja, hogy megtegyük ezt a lépést, mert elég sok velünk egykorú hoz világra gyereket manapság. Mi pedig, a gondolkodók, majdhogynem ki vagyunk rekesztve és láthatatlan bélyeg van a fejünkre sütve, hogy mekkora pocsékok vagyunk, hogy magunkra gondolunk!!! Igen, magamra gondolok én is és Karina is. Se mi, sem pedig az ifjú legényeink nem állnak készen a szülőségre.
Lehet jönni újra kővel megdobálni! Vállalom a véleményem továbbra is és most már Karina is!!
Nekünk nem kell az új divat kiegészítő! A gyerek fogalma nem ezt jelenti számunkra!
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kedves Adrienne és Anita!
Én is és Karina is köszönjük nektek a szép sorokat 🙂
Köszönöm a bátorítást, hogy továbbra is vállaljam, amit gondolok 🙂
Kicsit féltem, hogy majd megint jól megkapom a magamét, mint az előző cikkben a Nők Lapján, de öröm volt olvasni Titeket 🙂
Vállaljátok Ti is továbbra is ezt a véleményt, nem szabad hagyni, hogy mások befolyására olyan dolgot kövessünk el, amit még vagy soha nem akarunk!
Az szüljön gyereket, aki minden tekintetben érettnek érzi magát rá. Egy kisbaba minden szempontból felelősség – persze öröm és boldogság is. Véleményem szerint – mivel párkapcsolatban éltek – ki is vagytok élezve erre a témára, amire a környezet még rá is tesz egy lapáttal. Megérzik, hogy titeket ez a kérdés most foglalkoztat és meg is találják a rést, amin keresztül tudják gyömöszölni a gondolataikat. Vannak lányok, nők, akik nagyon hamar megérnek az anyaságra és csak az élteti őket, hogy minél hamarabb gyereket szüljenek. Ők vagy nagyon jó anyák lesznek, mert ez volt az életcéljuk vagy pedig 30-35 évesen rádöbbennek, hogy még ráértek volna akár csak most szülni, amikor már megvan mindenük ahhoz, hogy a gyerek semmiben ne szenvedjen hiányt. Ilyet is és olyat is ismerek a környezetemben, de azokról se feledkezzünk meg, akik önként vállalják a gyermektelenséget. Bevallom, magam is ezt a tábort népesítem. Férjhez mentem, a család és az ismerősök ezerszer feltették a “gyerekes” kérdéseiket. Eleinte nem is voltam tisztában önmagammal, kitérő válaszokat adtam, de folyamatosan azt éreztem, hogy ezt én nem akarom!!! Még pszichológushoz is elmentem, hogy mi a fene lehet velem, hogy ennyire be vagyok oltva a gyerek ellen? Semmi bajom nincs, egyszerűen csak így döntöttem. Később felvállaltam az érzéseimet és mindenkinek a szemébe mondtam, hogy nem lesz gyerekem, mert nem akarom, hogy legyen. Na, az arcokat látni kellett volna! Ugyanakkor megkönnyebbülés volt, hogy ki mertem végre mondani. A házasságomban ez nem volt téma, mert a férjem ugyanígy gondolta. Azóta elváltunk, de nem a gyermektelenség miatt. (Az új kapcsolatainkban sincs gyerek, pedig még mindkettőnknél beleférne, tehát mi így vagyunk beállítva.) Lányok! Vállaljátok fel a véleményeteket, az érzéseiteket! Senki sem mondhatja meg, hogy nektek mi a jó. Ha elég érettek lesztek, ha kibuliztátok magatokat, ha befejeztétek a sulit, ha stabil a párkapcsolat…stb., jöhet a baba is. Addig pedig éljétek a fiatalok önfeledt, remélhetőleg gondtalan életét. Nem kell félni kimondani a véleményeteket, nem vagytok kevesebbek azoknál, akik fiatalon anyák lesznek. A babavárásnak is eljön az ideje, kinél hamarabb, kinél később, kinél pedig soha, lényeg, hogy legyetek tisztában az érzéseitekkel és úgy éljetek, hogy az elsősorban nektek legyen jó. 🙂
Egyetértek! 22 éves vagyok,főiskolai hallgató.Dolgozom mellette,nyelvizsgára készülök és örülök ha magamat el tudom tartani és marad egy kis időm egyéb dolgokra.Sokan szülnek a velem egykorúak de én inkább megvárom amíg érzelmileg es anyagilag is készen állok erre. Valóban van olyan hogy a mai vilagban valaki mar ennyi idősen boldog gyermekével de a legtöbb tényleg csak a felszínen lévő boldogság,amit lehet “mutogatni” az ismerősöknek.