Naponta tesszük a dolgunkat. Dolgozunk és úgy csináljuk ahogy. Éljük az életünket, ahogy tudjuk meg ahogyan mindig is terveztük. Ezt a csodás idillt pedig beárnyékolja egy dolog: a magyarázkodás.
Nézzük csak meg egy átlagos napunkat. Felkelünk a szokásos napi rutinnal. Csipás szemmel kúszunk oda az éltető koffein adagunkhoz és van – köztük én is -, aki 3 adagot megiszik, hogy egyáltalán normális üzemű aggyal indulhasson neki a napnak. Jön a kérdés: 3? De miért? Ekkor pedig el kell magyarázni, hogy miért. Mert jól esik, mert kell.
Haladunk tovább. Kimarad a reggeli. Vannak olyan emberek, akik képtelenek korán reggel bármit is leküszködni a torkukon, a kávén kívűl. Na, és persze jönnek az intelmek, hogy nem egészséges, hogy ezt nem így kellene. Mi pedig ismét védőbeszédet tartunk.
A nap végéig legalább 10x kell kiállni magunkért, a tetteinkért, a szokásainkért. Miért? Nem vagyunk egyformák, azért. Mások hüledező tekintetének és tátott szájainak kereszttüzében harcolunk. Néha fárasztó, néhol idegesítő, máskor pedig csak egy mély levegő vétel után elmondjuk a miértekre a választ.
Én már egy kicsit unom. Sose voltam olyan, mint a többi. Ma már élvezem a különc létet, hogy más vagyok, hogy úgymond kívülálló vagyok. Élvezem, de a magyarázkodást utálom. Ilyenkor is azt érzem, hogy a társadalom azt várja el tőlem, hogy úgy éljek, ahogy mások. Nekem ez pedig nem tetszik. Egyedi akarok lenni, nem pedig egy tömeg gyártmány. Ehhez pedig állandó védőbeszédekre van szükségem.
Nem értem miért kell egymást erre kényszeríteni, nem értem, hogy miért kell a másik életét olyanra formálni, mint a miénk. Más értékrend szerint élünk, másképpen nőttünk fel és más szokásokat láttunk és sajátítottunk el az életben. El kell fogadni és meg kell próbálni egymást így elfogadni. Az állandó faggatózás nem vezet sehova, maximum azt érjük el, hogy a másik egy idő után kifakad és leordítja a hajunk, hogy ugyan hagyjuk már őt békében élni. Nem kell ezen csodálkozni majd, mert jogos lesz a kifakadás.
Szóval feltenném a kérdést: Miért is kell nekünk bármit is megmagyarázni??
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Pontosan a kávé jó 😀
Nem nagyon töröm már magam, hogy megmagyarázzam a dolgaimat. Elsősorban azért, mert egy különc embert így se meg úgy se értik meg az emberek 🙂
De teljesen igazat adok! Borzasztóan leszívják az ember agyát 🙂
sz”ard le, a kávé jó! 🙂 Komolyra fordítva a szót, az emberek azért szeretik számonkérni a másikat, mert így legalább egy pillanatra azt érezhetik, hogy ők jobbak. Vagyis ez az egész önbizalomhiányból fakad: kell a másikon keresni valami nem tetszőt, “nem normálisat”, hibát, tévedést….stb, hogy abba belekapaszkodva, a másikat jól lenyomva, a felülkerekedés, az én jobb vagyok, mint te illúzióját megteremtsék önmagunknak. Amint magyarázkodsz, beleszállsz a játszámjukba sajnos, és elszippantják az energiádat.