Kopott tollal
( Kedves Barátomnak.)
Egy éjszakán,egy szobában, egy asztalnál,egy széken, egy gondolattal.
Egymagam.
Én csak egy porszemnek tartom magam a világ romjai közepén. Egy darab gondolat vagyok a megannyi közt, egy lélekben valahol a megfoghatatlanban, de én ezt szeretem!
Megyek az úton!
Néha nem tudom merre, vagy épp hova… csak úgy megyek.
És te velem vagy… Te szürke gondolattoktól, keserűséggel terhelt lélekdarab.
Te vándor jó barát!
Nyomtalak papírhoz hasznosan, haszontalanul! Voltunk mi szerelmesek, csalódottak, szomorúak, boldogak, jártunk hegyekben lerészegedve, park mellett a padon pihenve…
Aztán elkoptál!
Itt hagysz… Miattad írva utolsó versem veled, de neked. Te kedves jó barát!
A hiány.
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: