Egy általános iskola melletti bölcsődében dolgozom. Mindig akkor végzek, amikor az iskola kint tombol az udvaron. Figyelem a gyerekeket és fülelek. A minap éppen ugyanezt tettem és megakadt a szemem, egy magas, vékony kislányon. Ötödikes vagy hatodikos forma lehetett. Búskomor arccal rugdalt egy focilabdát, miközben a fülében a zene szólt. Az arca mindent elárult. Ahogy a labdát rugdalta, odament 3 osztálytársa, akik gondolom a mindennapi terrorjának a kellékei. Piszkálták, ki akarták venni a fülest a füléből, el akarták venni a labdáját, sőt az egyik leányzó még a hajába is megpróbált belekapni, hogy figyeljen már az újabb bántó szavakra, de a kislány kikerülte. Ott hagyták. Bánatosan űzte tovább az addigi tevékenységét. A gondolataimat nem hagyta nyugodni a látvány. A kocsiban haza felé jövet ezen agyaltam. Pontosabban azon, hogy miért ilyen kegyetlenek egymással a gyerekek.
A kiközösítés a legfájóbb dolog egy gyermek életében. Barátokra nem számíthat, hiszen egyetlen határozott és középpontban lévő gyermek véleménye elég ahhoz, hogy egy egész osztályt a társa ellen fordítson. Sokak kérdezik, hogy mi okból képesek eme szörnyű tettre a lurkók. Sok minden közre játszhat ebben. Ahogyan mi felnőttek, úgy a gyerekek is lehetnek irigyek egymásra. Több minden megadatik neki az életben. Legyen szó tárgyi feltételekről vagy adottságokról. Szeretnék most egy környezetemben megtörtént esetet elmesélni.
Andreáról és Lacikáról már korábban olvashattatok. Lacika életében eljött az a pont, hogy iskolát kellett váltani. Nem csak a korábbi informatika jegyzet az oka, hanem a társai és az iskolai pedagógusi probléma volt az, ami arra sarkalta Andiékat, hogy a gyermeket egy másik, jobb oktatási intézménybe írassák.
Lacika klarinétozik. Gyönyörűen játssza a darabokat. Ezek mellett még járt szolfézsra és az iskolai kórusnak is a tagja volt. Innen indultak. Szegény kisfiút kislánynak csúfolták és előfordult, hogy a lány öltözőbe is belökték emiatt. A matematika tanárjának is célpont lett. Én magam is felmentem az iskolába, amikor állítólag a fiúcska miatt írt az egész osztály. Ez a mondat hangzott el: ” Na Kovács miattad írunk!” Kérdőre vontam a tanárnőt, hogy ugyan mesélje már el nekem, hogy ha ő szerinte még 2 gyerek miatt történt meg a dolgozat, akkor miért csak a Lacika neve hangzott el. Nem tudta a választ. Én igen! Ha még 2 gyerek lett volna a bűnös, akkor nem csak Kovács Lacika lett volna a hibás.
Az utolsó csepp akkor került bele a pohárba, amikor Lacikát az egyik szünetben 3 gyerek hasba verte, látszólag minden ok nélkül. Az igazgatói irodában kötöttek ki. Ami ott történt, az kiverte nálunk a biztosítékot.
Erre a gyerekre az mondta az alsós tanárnője egykor, hogy ” szimplán rossz”. Egyszer pedig alaposan meg is alázta a gyermeket. Egy ” Jó leszek” című verset taníttatott meg vele, hogy a szavaló versenyen ezt mondja el, mert ez illik a legjobban hozzá. Az igazgatónő pedig a hasba vert eset után, az irodában, ezt felhánytorgatva a gyereknek azt mondta, hogy ideje lenne el kezdeni jónak lenni!!
Kérdem én, ha már a gyerek egyszer megbűnhődött alsóban, akkor miért kell ezt neki felhozni felsőben? Ugyanis ez a vers, egy büntetés is volt, egy akkori tette miatt!
Ekkor döntött úgy a család, hogy innen menni kell, de sürgősen.
Egy kiközösített gyerek akkor van igazán veszélyben, ha az iskolában lévő pedagógusoktól sem várhat el segítséget. Lehet, hogy Lacika is vétett hibákat egyes napokon, de nem tartom igazságosnak azt, hogy ezekért a dolgokért ő legyen mindenért a hibás. Nem igazságos, hogy állítólag, ha nem is volt kimondva, de magának köszönheti a helyzetét. Ilyenkor már hiába megy fel a szülő verni az asztalt. Süket fülekre lel. Lépni kell! Egy idő után ugyanis a gyermeken ki fognak ütni a dolgok. Miben figyelhetőek meg ezek?
– Nem tanul!
– Nem jár szívesen az iskolába!
– Betegséget színlel!
– Fejfájás és gyomorgörcs gyötri.
– Szomorúan és minden kedvét elvesztve jár haza az iskolából.
– Az iskolai beszámolói nem pozitívak.
– Figyelmetlen lesz.
– Az iskolai beszámolók elmaradnak, kikerüli a témát.
Ezek a leggyakoribb tünetek úgymond. Ilyenkor érdemes a szülőnek felkapnia a fejét és megszólaltatni a vészcsengőt a fejében. Arra kell törekedni, hogy a gyerek szeresse az iskoláját, a társait és tanárait. Vidám és kiegyensúlyozott legyen, ne pedig gondterhelt.
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: