Egy felmérés szerint a magyar fiatalság a 6. helyen áll a lerészegedés kategóriában. Egyre több az olyan fiatal – külföldön is-, akiknél végstádiumú májbetegséget diagnosztizáltak (20-30 korosztály). Az eredmény szomorú. Én se vagyok olyan öreg, mint az országút, javában bulizhatnék és csapathatnám szét az agyam hétvégenként, mégsem teszem.
A kamaszkorom közepén éltem át az első diszkó élményemet.(Hatalmas élmény volt…!! )Igen csak – legalábbis számomra- nagyszámú csapattal vonultunk ki az egyik vidéki diszkóba, hogy megünnepeljük a barátnőm születésnapját. Fogjuk rá, hogy jól éreztem magam. A zaj, a cigaretta mámorító füstje, no meg a sok részeg, üdítő látványt nyújtottak. Azon az estén rájöttem, hogy talán ez az egy alkalom elég is volt egy életre. Máig nem is tettem be a tappancsaimat egy szórakozó helyre sem!
Míg a többieknek az átlagosnál is jobb volt a kedvük, tehát „teljesen tudatuknál voltak”, én csak ültem csendben és mosolyogtam rajtuk. Örültem, hiszen a barátnőm boldog volt, hogy azokkal ünnepelhet, akikkel szeretett volna. Persze az is hozzájárult az öröméhez, hogy két hét könyörgés után én is ott mulattam. Nem is a társasággal volt bajom, hanem a környezettel.
Mint már említettem a mi csapatunk mondjuk úgy józan volt, addig körülöttünk voltak földön csúszó parti arcok is. A legnegatívabb élmény számomra az egyik iskolatársam volt, aki hulla részegen telefonált valakivel, jobbra-balra dülöngve és lónyerítés módban nevetve. Ezen kívül még 3 alkalmat töltöttem azon a helyen – persze könyörgések árán-, de egyik se pozitív emlék számomra. Az utolsónál döntöttem el, hogy soha többet buli.
Én magam is sokszor ledöbbenek, hogy a korosztályom milyen szintre is tud lesüllyedni egy-egy szórakozás alkalmával. Valljuk be, vannak olyanok, akiknek a képszakadás tök buli. Bár ilyenkor felvetődik a kérdés: ez még a szórakozás kategóriába tartozik???
Szerény véleményem szerint az már rég túl érte a szórakozás fogalmát, hogy valaki másnap reggel arra ébred, hogy semmi emlékképe nincs az elmúlt este eseményeiről. Csak a részegen elküldött sms-k, fész illetve viber üzenetek vagy a hívásnapló elemek mesélik el mi is történhetett. Elég szép történeteket tudnak ilyenkor kibontakozni. Én tudnék címet is adni neki. Mese rólam és a részegen való földön futásomról.
A bulikon készült képek pedig sokszor többet mondanak minden szónál.
Azt hiszem, egy fiatal kamasz számára az éjszakai élet valahol 13 éves korban kezdődik, mert ilyen is van. Már sajnos létezik! Majd kibicsikló lábakon, a magas sarkúnak köszönhetően, alul felül éppen takaró ruhában, egy kilónyi vakolattal fején, ott rázza magát olyanokkal, akik korban hozzájuk se valók. A tojáshéj még persze ott libeg a kis fenekén, de azért ő menő, mert matt részegre issza magát és „hű de nagyon csapattuk”!
Gyakran kapom meg azt a kérdést, hogy te nem jársz bulizni? Te nem voltál még részeg? Képzeljétek: NEM!
Én pedig erre büszke vagyok. Nem nagyon érdekel az eszem vesztett oldalam. Nem akarok a világomról sem tudva, egy épület sarkában ülni vagy segíteni kidobni a taccsot a társamnak.
Nem ítélkezem csak nem értem a dolgokat. Nem értem miért kell ilyen őrületesen bulizni, miért kell a föld alá leinni magunkat. Egyszer megértem vagy homályosan marad ez az oldal.
Soha nem lesz már az buli, amikor beülünk valahova, megiszunk valamit és a két lábunkon mindenre emlékezve megyünk haza?
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: