Szeretek moziba járni és megnézni egy jó filmet. A Bérhaverok egy nagyon jó vígjáték, ami el is gondolkodtatja az embert, hogy vajon ő ebben a helyzetben mit tenne.
A film főszereplője álmai nőjével készül az esküvőre. Doug 7 barátot hazudik vőfélynek és tanúnak, mivel barátnője mellett is 7 koszorúslány fog majd állni az oltárnál. A meleg esküvőszervezőnek persze azonnal feltűnik, hogy nincs itt szó semmilyen 7 barátról, így az tanácsolja, látogasson el valakihez, aki esetleg tud rajta segíteni.
A segítség érkezik is, de magas árat kell érte fizetni. Nem csak pénzügyileg, de az életben is.
A film alatt szerintem mindenki összeszámolta, kigondolta, hogy mellette mégis ki és hányan is fognak állni. Na, és persze, hogy ilyen helyzetbe vajon ő maga is bérelne magának barátokat/ barátnőket?
Megint csak arra következtetésre jutottam, hogy ebben a mai virtuális világban nehéz megmondani, hogy kik azok, akik ténylegesen a barátaink és kik azok, akik csak lájkokkal és kommentekkel támogatnak minket az életben.
Teljesen elszeparálódtunk egymástól. A facebook nem igazán össze, inkább szétválasztotta az emberi kapcsolatokat. Ez pedig szomorú!
Az ember szereti a könnyebb utakat. A közösségi oldalunk pedig a könnyű utak széles tárházát kínálja nekünk. Minek üljek be egy kávéra, ha egy virtuális kávéval is köszönthetem a barátomat? Miért lepjem meg ajándékkal, ha egy képen lévő tortát is odatűzhetek az idővonalára? Minek menjek át hozzá beszélgetni, mikor könnyebb a chat ablakot megnyitni?
Egy kezemen meg tudom számolni a valódi barátságaimat, akiket ténylegesen érdekel, hogy mi van velem, akik meglátogatnak, akik meglepnek, akik valóban fogják a kezem. Nekem tényleg ott csüng a telefon a fülemen, mert a távoli barátaimmal jobb szeretünk telefonon beszélgetni, mint pötyögni. De szoktunk találkozni is! Persze vannak haverok és ismerősök. Ők aztán jó nagy számmal vannak az életemben, de akik fontosak kevesen vannak. Éppen tegnap beszéltem arról valakivel, hogy mennyire leredukálódtak az emberek körülöttem. Szerintem pont ezért!
Emlékszem a nyarakra, amikor senkit nem tudtam elhívni sehova, mert inkább nyomta a netet, minthogy egy kellemes sétát tegyen. Szörnyű volt a felismerés, hogy ez mekkora szar már!
Képforrás: filmrakat.hu
Nekem fontosak a barátaim, hogy tényleges emberi kapcsolataim legyenek. Persze a korosztályom egy része megelégszik a facebook nyújtotta lehetőségekkel is, hiszen mit látok az idővonalon? Bárhova is mennek azonnal becsekkolnak, hogy divatos szavakkal éljek és nem a pillanatot élik meg, hogy elmentek valahova.
Ez pedig buli, ez menő. Igen, tudom, hogy ez a mai kor, de képtelen vagyok elfogadni.
Különc lényem itt is megnyilvánul.
Zárva soraimat, a film nagyon jó volt, ajánlom mindenkinek, de szomorú, hogy egyébként a valóságban lenne, aki igényt tartana egy ilyen szolgáltatásra.
Nektek vannak igaz barátaitok vagy ti is bérelnétek??
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: