“Legyek akárhogyan felöltözve. Legyen kint a hasam, legyen kivágott a felsőm, legyen rövid a nadrágom, a szoknyám. Lehetek elegáns, sportos. Legyen belőve a hajam, avagy sem. Legyen rajtam smink vagy nem. Magas sarkú vagy sportcipő. Tornacipő vagy balerina cipő. Erős vagy kellemes parfüm. Ékszer vagy semmi.
Mindegy, hogy hogyan is nézek ki az utcán, a boltban vagy egy szabadtéri programon. Nő vagyok! Nem fogok apáca ruhát ölteni, nem fogom a testem takargatni, mert úgy öltözöm, ahogyan én akarom.
Az öltözékem nem mond semmit. A testemmel sem üzenek semmit. Bármi is történjék, egyetlen nő sem hibás azért, ha megtámadják az utcán. Nem lehet a ruhára fogni vagy magára a személyre, mert merte vállalni a nőiességét, felmert normálisan öltözni.
A NEM AZ NEM! Nincs igen! A ruha, a smink, az ékszer, a parfüm nem mond igen-t helyettem!
Nem én vagy bármelyik más nő a hibás, ha egy vadbarom ránk támad! MI NEM VAGYUNK HIBÁSAK SEMMIÉRT!
Vigyázzatok ránk! Fussatok hozzánk, ha az életünkért kiabálunk, ne pedig ujjal mutogassatok, hogy mi vagyunk az oka!”
Ezeket a sorokat írtam ki ma a Demetria Cafe oldalamra. Miért?
A mai nap is rettegésben, gyomorgörccsel, hevesen verő szívvel mentem el a kocsimig. A munkahelyről indultam haza. 3 – nem éppen szívderítő – fiatal férfi haladt velem az utcán. Rettegtem. Fütyültek minden nő után, alpárian nyilatkoztak róluk. Én rájuk sem mertem nézni. Ugyanazon a zebrán haladtunk át, még akkor sem csillapodtam, amikor láttam, nem egy irányba haladunk tovább. Féltem, hogy kispéciznek és a házak között, hirtelen majd elém ugranak, én meg a panel sorok között hagyom majd ott az életem.
Miért kell rettegnünk, nekünk nőknek? Miért kell ez? Miért kell kampányt indítani, hogy vegyék komolyan a nők elleni erőszakot? Miért mi vagyunk a hibásak?
A kérdések záporoznak, a vihar pedig tombol a téma körül. Egyre több kampány indul. Egyre több Nő áll ki magáért és nő társaiért. Én is beszálltam, mert nem egy ilyen élményem volt már. Rettegésben kell kilépnünk az utcára. Minden unszimpatikus férfiban a leendő támadónkat látjuk, s miért? Mert egy nagy okos azt mondta nem rég, hogy az öltözködésünk a hibás.
” Tehetsz róla, tehetsz ellne” én inkább azt vallom, mint az egyik kampány: ” Nem tehetsz róla, tehetsz ellene!”
Tény, hogy vannak olyan nők, akik szeretnek kirívóak lenni. Ez miért baj? Ettől ő miért lehet áldozat? Miért sütik rá a ” felelős” bélyeget?
Elmegy bulizni, táncolni, inni. Csak a férfiak ihatják le magukat az asztal alá, nekünk nőknek miért tilos?
Hagyjuk! Én akkor is azt mondom, hogy áldozatok vagyunk és nem felelősek.
Legyünk bármilyenek, akkor sem érdemeljük meg azt, hogy bárki megtámadjon minket. Szomorú, hogy még kampány is készült ez ügyben. Elkeserítő, hogy a nőket hibáztatják a velük történtekért és akkor jön a még szomorúbb statisztika, hogy kevés a bejelentés. Nem hiába mondják, hogy leginkább ezek a nők szégyellik magukat, ezért nem szólnak, s ezért cipelnek magukkal minden nap egy nagy terhet. Senki nem gondolta még végig, hogy miért van ez? Miért szégyelli magát? Valahol tudja, hogy nem tehet róla, de nem mer bejelentést tenni, mert a lelke mélyén sejti, hogy majd megkapja a magáét.
Változna a statisztika a bejelentésekről, ha nem készülne több ilyen ” Tehetsz róla, tehetsz ellene”.
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: