Az új generációs idióták köztünk élnek!

Albert Einstein mondta: “Attól a naptól félek, amikor a technológia fontosabb lesz, mint a személyes kapcsolattartás. A világon lesz egy generációnyi idióta”

Félhetett is az öreg ettől a naptól, mert már évek óta idióta generációk vannak a Földön. Az okos telefonok, tábla gépek és a facebook világa teljesen behálózta a mai fiatalokat. Elmúlt már az az időszak, amikor egy jó kávé mellett beszélgettünk. Illetve beszélgetnek az emberek, de nem bírják megállni, hogy néha-néha ne lesnének rá a telefonjukra, hogy mi történik a nagyvilágban. 
Nekem is ment már emiatt tönkre barátságom. Azon a nyáron történt, amikor senki nem akart kimozdulni a lakásból, mert éppen a gépet püfölte, hogy anyám szavaival éljek. 
Az emberi személyes kapcsolatok a mai világunkban kihaló félben vannak. Ma már jóformán megbélyegzik azokat, akik nincsenek fent az online térben. Mindenki ott van, szokták mondani. 
Nekem is van facebookom. Van egy magán oldalam és van egy, ami a blognak lett létrehozva. Én leginkább az utóbbi miatt létezem a facsén. A saját idővonalamat, finoman szólva, leszarom. Nem posztolgatok zenéket, önarcképeket naponta. Nem csekkolok be állandóan, hogy hol is tartózkodom. Na és persze nem beszélek egyszerre 55 emberrel, amikor nem otthon vagyok. 
Tény, hogy vannak olyan barátaim, akikkel csak itt tudom tartani a kapcsolatot, de ha lehet, akkor inkább a telefonért fizetek, minthogy pötyögjek. 

Kép forrás: humbug.blog.hu

Talán  egy elfajzott darabja vagyok a saját generációmnak, de én még mindig a személyes kapcsolattartás híve vagyok. Szeretek találkozni másokkal és jókat beszélgetni meg nevetni. Ha jön egy üzenetem, ugyan megnézem, hogy ki zaklat éppen, de nem írok vissza. Tudják is rólam a környezetemben, hogy nem bunkó vagyok csak nálam ez így szokás. Szomorúan veszem tudomásul, hogy hogyan is élnek az ismerőseim a facebookon. Mindenki ezerrel posztolgat. Most éppen az az új módi, hogy értesítés formájában közlik, hogy biztonságban vannak a nepáli földrengés után. Ebbe itt inkább nem mennék bele. Erre nem tudok mit mondani. Fáj. Ennyi. 
Amiket a leggyakrabban látok: 
– beköszöngetnek egy képpel. (persze az utcán egy szó nélkül megy el mellettem.)
– zenéket posztolnak és mellé egy érzést ( szomorú, boldog hangulatban van, miközben Halott Pénzt hallgat) 
– önarcképek oda nem illő idézetekkel. 
– világ bölcsességek szomorú fejekkel, mert az élete olyan szar 
A kedvencem talán mégis az volt, amikor az egyik ismerősöm, ezt az idézetet osztotta meg a táblagépével készült, összemontázsolt képek formájában: ” Ahol nincs te, ott nincs én” Mindezt annak az ünnepélyes keretein belül, hogy már két éve megvan az a szutyok neki. Itt tartunk kedves társadalom, hogy tárgyak egyszerre fontosabbak lettek az embereknél. 

Tudom, sokszor írtam már ebben a témában, de szerintem nem lehet erről elégszer írni. Nem hiszem, hogy megállíthatom az emberi hülyeséget, de ha már egyetlen bejegyzésem elgondolkodtat egyetlen embert, akkor volt értelme a sorokat leírnom. 
Ez a mai világ! Írhatnák nekem a felháborodott emberek, akik elé most is odatartottam azt a bizonyos tükröt. De miért? Miért kellene pont ilyennek lennie a mai világnak? Miért kell belenyugodni abba, hogy a gyerekeink egy túl modernizált világban cseperedjenek fel? Elég baj, hogy ezzel a mondattal takarózunk, mint amit fent megírtam. Szerintem meg egyszerűen csak el kell fogadni, hogy van egy közösségi oldal, aminek számos lehetőségei vannak, de úgy kellene felfogni, hogy ezekkel a lehetőségekkel nem kötelező élni. 

Kedves társadalom, Te mit választasz? Bele nyugszol vagy teszel a normális életért? 

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)