Tetovált vagyok, de nem rossz ember!

Lázadó természettel áldott meg engem az élet. Nem tűröm a korlátokat, ha a személyemet skatulyába akarják zárni, ha meg akarják szabni mit és hogyan is tegyek a saját életemben. 
Nekem ne akarja senki megmondani, hogy számomra mi a jó és a rossz. Köszönöm szépen, én ezt egyedül is képes vagyok eldönteni! Sose bírtam az iskolai rendszert, nem tudtam azonosulni az ott felállított szabályokkal. Áthágtam őket. Nem érdekelt, hogy ki mit mondott. 
Befestettem a hajam, lakkoztam néha a körmöm, firkáltam a tankönyveim, kólát vittem a suliba, meg telefont. Mikor bejött az mp3, azzal a fülemben mentem egyik teremből a másikba. 

Már 13 éves koromban megszületett a fejemben a gondolat, hogy lesz majd tetoválásom. Szeretem kifejezni magamon, hogy ki vagyok és úgy gondolom, hogy az önkifejezésnek ennek a formája tökéletesen illik hozzám. 
19 évesen, saját pénzemből meg is valósult a gondolat. A megvalósulásig  pedig voltak az évek, amíg kitaláltam, hogy mi is az, amit örökre magamra varratok. 
Persze mondták nekem a “nagyok”, hogy lesz majd ebből nekem hátrányom, meg hogy mekkora marhaság már ez, meg minek ez nekem, ja és persze jöttek az öreg és ráncos bőrrel. Nem tudtak elijeszteni. Belém akarták sulykolni, hogy majd megdöglök a fájdalomba, ennek ellenére majdnem bealudtam közben. 

Ma már persze látom, hogy mennyire nehéz is nekünk, tetovált embereknek az élet. Van, aki boldogan csodálkozik rá, hogy rajtunk van valami, ami a miénk, a lelkünk egy darabja képben rajzolódik ki a bőrünkön. Nem csak magunkban, hanem magunkon is hordozunk valami igazán fontosat, ami az életünk igen fontos része. 
Na és persze ott vannak azok, akik jönnek és riogatnak, meg ítélkeznek. Őket pedig nem értem. Jönnek a munkahellyel, hogy így hogyan fogunk állást találni, hogy majd hogy fogunk kinézni öregen, hogy ennek igazából nincs értelme. 
Fel tudja cseszni az agyam az ilyen ember! 

A kép, a blogger saját fotói közül való!

Merni kell nagyokat álmodni és meg is kell őket valósítani. Miért baj az, hogy magamon hordozok valamit, ami fontos a számomra? Miért baj, hogy én így élek? Fáj, hogy van rajtam egy szimbólum? Ettől én miért leszek egyes emberek szemében kisebb, rosszabb? 

Utána néztem, hogy hogyan is zajlik kicsiny országunkban a munkavállalás tetoválással. Igazából ez foglalkoztat engem. Én köszönöm szépen dolgozom és van a lapockámra varratva egy pillangó. De érdekelt azért az ügy!
Igazából hivatalos jogszabály nincsen arra, hogy egy tetovált embert tilos alkalmazni a munkahelyen. Magyarán, ha mégsem veszik fel, diszkriminálják, mint személyt, mert más mint a többiek. Ez pedig engem felháborít! 
Ne szépítsük a dolgot, mert így van! A legtöbb tetovált embert, magával a rosszal, a mocsokkal, az embertelenséggel hozzák össze. Jó, lehet, hogy most kicsit sarkítok, de valahol van igazság a szavaimban. 

Én azt gondolom, hogy mert valaki mer magára varratni valamit, még nem fog embert ölni. Tudom, fontos a megjelenés egy munkahelyen és, hogy fiatal és álmodozó vagyok, de akkor is. A megjelenés számomra a higiéniát, a tiszta ruhát és az ápoltságot jelenti, nem pedig azt, hogy van e rajtam valami, ami megkülönböztet másoktól. 
A saját testemmel azt teszek, amit akarok és ehhez senkinek semmilyen köze nincs és nem is lesz, ha rajtam múlik! 
Nem vagyok rossz ember, ahogyan más tetovált emberek sem azok. 
Képzeljétek ugyanúgy küldik nekünk is a sárga csekket, mint másoknak. 

Legyünk elfogadóbbak és befogadóbbak. Felejtsük már el végre az ítélkezést és kezdjünk látni is a szemeinkkel, ne csak nézni! 
Köszönöm!

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)