Mindennap velem van mostanában. A munkahelyen szünetekben, a délutáni kávém szélén, az ágyban mellettem, a kocsiban az anyósülésen. Velem van és piszkál. Néha úgy érzem, nagyon tehetetlen vagyok vele szemben. Üresnek és tompának érzem az agyam. Fáradtnak az egész testem. Nem bírom rávenni magam semmire. Pedig ő itt van és basztatja az agyam: a lelkiismeretem egyik pici démonja, az írói válság.
Nem olyan egyszerű ez, mint aminek látszik, hogy leülök és akkor pötyögöm a sok sort. Folyamatosan ötletelni, agyalni és fejben elkészíteni a vázlatot. Ez is munka. Mostanában feszeget egy téma, de mivel én magam is érintett vagyok, nem írhatok róla. Nem biztos, hogy képes lennék moderálni magam.
Mindig is szerettem volna, ha valami olyat alkotok, ami maradandó, de ezzel állandó jelleggel foglalkozni kell. Nem olyan könnyű friss témákkal, nagyszerű írásokkal előrukkolni.
Nem vagyok egy Oravecz, akiből ömlik a sok gondolat. Én azért ennél igényesebb vagyok. Nem akarom őt bántani, hiszen kinek a pap, kinek a papné. Nem jön be a munkája. Soknak érzem és zavarosnak, meg csöpög, mint valami mázas cukormassza. Én pedig nem ez vagyok.
Nem akarom, hogy Demetria ilyen legyen, más terveim vannak vele. Az út pedig még mindig nehéz. Soha nem is lesz könnyű, ha belegondolok.
Sokat gondolkoztam a célba érésen. Mára már rájöttem, hogy a céllal kezdődik minden, onnan csak meredekebb és nehezebb lesz minden. A célba érésnél dől el igazán milyen erős és kitartó is vagy igazán. Még mindig kitartok és ki is fogok. Feladni, ezt a szót nem ismerem. Csupán arra lenne szükségem, hogy meredjek magam elé, miközben megtalálom a megoldást.
Őszintének kell legyek, hiszen csak így maradnak hitelesek az írásaim. Nem szabad elhallgatni mindent, ami a háttérben zajlik, mert mi bloggerek is emberből vagyunk.
Vannak napi gondjaink, párkapcsolataink, munkahelyünk. Van egy másik életünk, ami a kőkemény valóság és ott is 100% -on kell teljesítenünk. 
Ez a démon pedig sokszor csücsül a vállunkon. Nem vagyok egyedül. Mind küzdünk egyszer vele olykor-olykor. Ha komolyan és tisztességesen akarjuk végezni a munkánkat, akkor igenis szembe kell vele találkozni, le kell tudni küzdeni. Meg kell állnunk és harcolni kell vele, majd szépen tovább menni. Elvérezni soha nem fog. Összeszedi magát, majd a nyomunkban ered, egy váratlan pillanatban pedig újra az utunkba áll.
Mindenkinek van egy démona. Mindenki küzd vele időnként. Soha nem szabad felé mutatni a gyengeséget, a félelmet. Erősnek kell maradni, bátornak. Csak így küzdhetünk vele szemben.
Én is ezt teszem! Mindig is ezt fogom tenni. A démon soha nem fog eluralkodni rajtam és munkámon.
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: