Egy egyke levele a társadalomnak!

A Szeretlek Magyarország honlapján találtam egy cikket az egykékről. Mivel nekem sem adatott meg a testvér, – bár én ennek kifejezetten örülök-, ezért elolvastam a leírtakat. Most én mondok véleményt, mint egyke gyermek, legyen ez egy üzenet a társadalomnak. 

Kedves Társadalom! 
Demetria vagyok, 21 éves nem született testvérem. 100%-ig élveztem a szüleim figyelmét, nem kellett osztozkodnom és, ha jól tudom mindent megkaptam, amire szükségem volt. 
Szerintetek belőlem egy önző, akaratos, középpontban állandóan lenni akaró ember lettem, mert hát nekem nincs testvérem. Akkor hagy világosítsalak fel benneteket, jó? 
Amikor egy gyerekes szülővel találkozol, kérlek, ne kezd el azzal bombázni, hogy a több gyerek milyen jó, meg, hogy milyen szar élete lesz így a gyereknek. A szülő hozott egy döntést sőt, lehet, hogy a csemete is maga döntött úgy, hogy nem akar testvért az életében. Ne akard már Te jobban tudni, hogy mi a jó! Én kifejezetten utáltam, amikor a kistesóval traktáltak.  Nem győztem gyerekként elmagyarázni az óriásoknak, hogy nem vágyom egy másik gyerekre a családomban. Ők csak mosolyogtak és legyintettek. 

Nem lett belőlem szar ember és önző sem vagyok. Én mindig adtam a cukorkámból, a kevés mézes puszedlimből a társaimnak. Soha nem voltam önző gyerek és felnőttként sem lettem az. Mindig csak adtam és adtam az embereknek. Akaratos az vagyok, de nem az egykeségemből fakad. Más dolgok irányítják ezt nálam. Az akaratosság a céljaim eléréséhez kellettek. Akartam terveket és álmokat, meg akartam őket valósítani, de ehhez valahogy talpon kellett maradnom. Én felfogtam, ha nem kaphattam meg valamit vagy, ha várnom kellett mondjuk egy új telefonra esetleg laptopra. 

Lehet engem nyugodtan szapulni meg áradozni arról, hogy milyen jó, ha van az embernek egy testvére, de nem fog érdekelni, sem meghatni. Élveztem, hogy egyedül vagyok, de nem azért mert mindent csak én kaptam meg. Egyszerűen nem volt meg bennem az a késztetés, hogy jó lenne valaki még mellém. Nem voltam külön órákra járatva, hogy ne unatkozzak egyedül. Ha akartam mehettem volna, de nem mentem. Mai napig szeretem, ha néha egyedül lehetek. Ezt szoktam meg és mindig is ezt imádtam.

Nem voltam túlféltve sem. Mehettem én tökön meg paszulyon, lehettem nyakig sáros, ha a kutya megnyalt nem voltam fertőtlenítős víz alá dugva. Nem várták el az óvónőktől, hogy 100 szemmel figyeljenek rám, ha mégis elestem, nem lettek számon kérve, hogy ez mégis, hogy történhetett. Gyerek voltam és a legnagyobb fára is felmásztam. Tudták, hogy milyen vagyok. 

Nem szabad egy testvért a gyerekünkre erőltetni, ha az nem akarja. A végén úgy is a szülő szív emiatt. Ráerőszakol egy életen át egy olyan dolgot, amit ő soha nem akart. A társadalom véleménye miatt még nem kell a szülőszobára rohanni, ha Te úgy érzed tökéletes az életed egyetlen gyermekkel is. Én is csak egyet akarok majd nem többet. Egykének lenni nem betegség, nem valami földönkívüli dolog. Ez egy tudatos döntés a szülők részéről, meg néha a gyerekéről is. Jó lenne végre ezt tiszteletben tartani nem pedig elítélni és megbélyegezni. 

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)