” Hova tűnt a boldogság, hova a sok álom? ” énekli Cserháti Zsuzsa szomorú hangon. Én pedig pontosan ugyanezen töprengek. Valóban, hova tűnik minden az emberekből?
Az elején mindenki olyan céltudatos, olyan optimista. Nagyokat álmodnak, hatalmasakat terveznek, aztán meg amikor végig megyek az utcán, egyebet nem látok, mint a meggyötört, lehajtott arcokat.
Mindenki vagy a földet nézi, vagy csak mered üres tekintettel előre. Nem néznek másokra csak egy kósza pillanatra. De ez az egy pillanat is elég, hogy lássam, mennyire kihunytak az álmok az egykor ragyogó szemekből.
Igen tudom, hogy az élet nem egy leányálom, hogy a napi gondok micsoda teherként tudják az amúgy is fáradt vállakat nyomni, de miért kell mindent feladni, amit egykor elterveztünk. Tényleg ennyire nincs meg az az igazi akarás senkiben? Csak szavak voltak a levegőben, a ” majd én…” kezdetű mondatok?
Kérdések csak a kérdések a válaszok meg vagy sehol nincsenek vagy jól elbújtak egy-egy utcasarkon.
Kép forrása: http://wall.alphacoders.com
Én is terveztem. Én is nagyokat álmodtam a lakótelepi szobám négy fala között. Azt se tudtam, hogy merre tartok csak mentem és mentem. Annyit tudtam, hogy akarok valamit az élettől, hogy én nem akarok szomorú felnőtt lenni, aki sötéten látja a világot.
A könyves boltokban roskadásig vannak a polcok az önsegítő könyvekkel, amikben a sorok ezrei szólnak arról, hogy hogyan legyünk újra boldogok, hogy hogyan lássuk az élet napos oldalát.
Senki nem gondolja azt végig, hogy a boldogsága a saját kezében és nem a könyvek lapjain van.
De megveszik és várják a csodát. Azt sem gondolják végig, hogy a könyvet becsukva nem változik meg az életük, ha nem kezdenek el valamit nagyon gyorsan az életükben megváltoztatni.
Végig ezen jár az agyam miközben az eső áztatta utcán sétálok. Tényleg mélabús az idő, az ember csak szeretne otthon maradni és ki sem bújni az ágyból. Eszébe nem jut, hogy meghallgasson valami vidám dalt, hogy elővegye esetleg azt a könyvet, amit már régóta szeretett volna elolvasni vagy, hogy a nap, amit úgy utál, lehetne egy sokkal jobb nap is, ha változtat egy kicsit a gondolkodás és a hozzáállás módján.
Kép forrása: http://wall.alphacoders.com
Változtatni kellene egy kicsit és akkor szemekbe újra ott ragyoghatna a csillogás, az arcok kisimulhatnának, a gerincek egyenesebbek lehetnének. Saját magadon áll vagy bukik minden. Mindenki maga dönti el, hogy lehajtott fejjel sétál vagy mosolyogva, emelt fővel az eső ellenére is életvidáman, tervekkel tele, megvalósított célokkal a háta mögött.
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: