Egy Csernus est után

Tegnap este egy jó nagy lelki fröccsel ünnepeltem. Csernus esten voltam. A névnapomat stílusosan, Demetira módban ünnepeltem. Beültem egy előadásra, hogy kicsit átgondoljam és átértékeljem az életem. 

Az est egész ideje alatt két szerencsés kiülhetett mellé és beszélgettek. (kaptak végén két könyvet, ami a héten jelent meg) Bírtam a dokit. Pontosan azt kaptam, amire számítottam legalább is, ami őt illet. Arra pedig, hogy milyen szájízzel mentem haza és, hogyan ülök most itt, nem számoltam. A kérdések, amik elhangzottak az előadás alatt arra ösztönöztek, hogy őszintén megválaszoljam magamnak. 

Sikerek és pofonok
Ez volt az előadás címe, vagyis a sok pofon után, hogyan tudunk sikeresek lenni. De miben sikeresek? Nem a munkánkban, hanem az életünkben, a saját magánéletünkben mennyire vagyunk sikeresek. Hányszor ajándékozzuk meg magunkat, illetve hányszor vágjuk magunkat jól képen. Magyarán mennyiszer vagyunk őszinték magunkhoz és mennyiszer hazudunk magunknak. 

Mennyi az ön boldogság indexe? 
Kapásból azt mondtam volna, hogy nekem nincs ilyen. Én nem tudom számokban mérni a boldogságomat. Egyszerűen, ha boldog vagyok, akkor teljesen megélem azt, ha pedig fáj, akkor hagyom, hogy a csontomig hatoljon. Nem szoktam statisztikát készíteni a boldogságomról és a fájdalmaimról. Hiszen valljuk be, ez a kettő váltogatja egymást az életünkben, ezek ketten egyszerre vannak jelen. 

Kép forrás: http://wall.alphacoders.com

Mióta hazudik folyékonyan magának? 
Ma már nem hazudok magamnak. Volt idő, amikor ezt tettem és bizony nem volt kellemes. Akkor nagyon sokáig nem voltam képes őszintének lenni magammal szemben és szenvedtem, mint egy kutya. Nem mondtam ki, amit valójában gondoltam, hanem próbáltam magam beleringatni egy olyan helyzetbe, amit szerettem volna, hogy legyen. De nem volt az és nem is lett volna az. Kikerülve a helyzetből persze már tudom, hogy jobb lett volna vallani és lépni. Gyáva voltam és dacoltam. Érdekes módon nem bántam meg, mert így tanultam a dologból és másképp élem az életem. Kimondom, amit gondolok és nem csak másoknak, hanem magamnak is.

Miben hazudik magának folyékonyan? 
Miben hazudtam akkor? Hazudtam magamnak abban, hogy majd megváltozik ez a helyzet, hogy ez csak egy időszakos állapot és majd elmúlik. Hazudtam magamnak abban, hogy én boldog vagyok, miközben igazából össze voltam zuhanva.  Hazudtam magamnak, hogy szeretem a másikat, miközben már régen nem tudtam rá felnézni, sem szeretni. Mélyen csalódtam és nem értettem mi a fenét keresek én mellette. Én itt követtem el a hibát, hogy maradtam és nem csomagoltam össze.

Kép forrás: http://wall.alphacoders.com

A megérzésekről is esett szó, hogy azok sose a járt útra terelnek, hanem a sötétre és a járatlanra. Csak a legbátrabbak mernek erre az útra lépni. Én ráléptem. Többször estem hasra, de itt vagyok egy nagyszerű bloggal, amit annak köszönhettem, hogy nem hallgattam másokra, hanem csak magamra. 
Nem hazudok már magamnak, mert jobb úgy élnem, hogy őszinte vagyok, ha azt érzem, hogy sírni tudnék, akkor én bizony sírok. Ha úgy érzem, hogy fáj, akkor hagyom, hogy minden porcikámig hatoljon, ha pedig boldog vagyok, akkor kifordulok magamból és örömtáncot járok. 

Én szeretem az életem, élem és megélem az életem minden percét. Nem mindig tökéletesek a percek, de ez így szép és így jó. Nem adnám semmi pénzért. 

Kedves olvasó! Neked is felteszem a kérdéseket: 
Mennyi a boldogság indexed? 
Mióta hazudsz magadnak folyékonyan? 
Miben hazudsz magadnak folyékonyan? 
Azt teszed, amit mások mondanak, vagy a megérzéseidre hallgatsz? 

Ne feledd, ha nem vagy őszinte, akkor magadat csapod be és ez rosszabb, mikor másokat versz át….

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)