Nem akarok politizálni. Szóval bele se megyek a mélyébe, csak kiragadok egy részt, mert bosszant.
Szóval egyes politikusok szerint egy nő önmegvalósításának a csúcsa a szülésnél kezdődik. Akkor itt most álljunk meg egy szóra. Ha anya vagy, akkor kérlek, ne olvass tovább!
Hagy legyen már az én szabad döntésem, hogy az önmegvalósításom hol a búbánatban fog kicsúcsosodni. Hagy legyen már az én jogom eldönteni, hogy mit jelent számomra az önmegvalósítás. Ne fejeződjön már be ott úgymond az életem, hogy szültem. Komolyan, amint egy nő eléri a kort, hogy utódot hozhat a világra, hirtelen mindenki megcélozza, majd letámadja.
Ma csak kétszer tették fel nekem a kérdést, hogy terhes vagyok e már. Oké orvosi vizsgálat, de valahogy mégis az univerzum támadásának éreztem, hogy mindenki a méhem állapotáról érdeklődik, holott szerintem egy drasztikus fogyást követően jól látszódik, hogy még senki nem bérli nálam a helyet. Lapozzunk. Téma lezárva.
A családalapítás fogalma még fényévekre áll tőlem. Természetesen igen a válasz, ha megkérdezik, akarunk e majd gyereket. Mélyen legbelül viszont zakatolok, és magamnak újra felteszem a kérdést, amire csak a néma a csend a belsőm válasza. Nem tudom merre tart az életem. Nem tudom mi lesz velem és a párommal évekkel később, hogy merre fogunk tartani, hogy éppen az életünk mely szakaszán fogunk állomásozni. Nem tudom, hogy 4 évvel később mit fogunk gondolni a gyerek témáról. Ezért egyelőre a terveimre és a céljaimra koncentrálok, amik lassan már egy évtizede sziklaszilárdan állják meg a helyüket az életemben. Tehát nem vagyok hajlandó lemondani róluk addig, amíg meg nem valósítom őket. Tehát előrébb sorolom őket az életemben, mint egy saját csemetét. Lehetséges, hogy ez lesz az én önmegvalósításom, hogy az lehetek majd felnőtt emberként, aki mindig is lenni akartam és nem biztos, hogy ez az anya szerep lesz. Nem hiszem, hogy egy nő csak akkor lesz igazán valaki, ha szül egy utódot.
Különben is! Jogom van eldönteni, hogy mi az, ami lenni akarok. Jogom van eldönteni, hogy mikor mondhatom azt, hogy az önmegvalósításom csúcsán vagyok. Nehogy már majd nekem más mondja meg, hogy mi lesz az életem csúcspontja, oké? Amúgy sem szeretem, ha dirigálnak nekem! Szabad ember vagyok szabad akarattal. Ha nem szülök, akkor nem szülök. Kész! Nem leszek ettől kevesebb, sem szarabb ember.
Oly fiatal vagyok és még annyira előttem az élet. Annyi tervem van, annyi vágyam, ami még nem valósult meg és, amik talán csak akkor tudnak megvalósulni, ha nem szülök még egy jó darabig. Miért kell azon nőket elítélni és mindjárt a pokol legmélyebb bugyrába küldeni, ha nem akar utódot magának? Miért kell ráaggatni minden áron egy olyan szerepet, amiben nem tud kiteljesedni?
Én a vágyaimat akarom, a terveimet és a céljaimat. Még annyi mindent meg akarok tudni a világról és az emberekről. Tanulni akarok az életről és tapasztalni. Magamba szívni pár bölcsességet és élettapasztalatot. Könyveket akarok olvasni, jó sokat. Filmeket, sorozatokat végig nézni, amik engem érdekelnek. Rendezvényekre menni, érdekes estekre, ahol kicsit elgondolkozhatok az univerzumról. Én még annyi mindent akarok, de gyereket, azt még nem!
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
