Valami olyasmit akarok írni, ami nem elcsépelt, ami nem unalmas, amit nem olvastak az olvasók már egy milliószor. Én nem fogok jósolni, nem fogok fogadalmakat tenni és legfőképpen nem adok tippeket szilveszteri bulikhoz. Meghagyom ezt másnak, aki ért hozzá.
Én csak arról írhatok, ami bennem van, ami belőlem fakad, ami én vagyok. 2015… Most búcsúztassam? Összegezzem? Minek? Eltelt, ahogy egy évnek telnie kell. Tele könnyekkel, mosolyokkal, hittel, szép vagy kevésbé szép napokkal. Másképp telt, mint a többi, de a jövő évi is pontosan ilyen lesz. Más. Egyetlen év sem egyforma.
Talán fogadalmakat tehetnék. De ezek a fogadalmak mindaddig életben maradnak, amíg meg nem valósítom őket. Írjak az ábrándjaimról, azokról a vad álmokról, amiket már évek óta kergetek?
Tudom, hogy ez az én utam. Ezek az én álmaim, amiket nekem kell megvalósítani. Ha nem a mostani évben, akkor a jövő évben, vagy az utána lévő évben vagy, amikor be kell teljesülniük, amikor már eleget tettem értük.
Igen, én írni akarok. Tessék, kimondtam hangosan! De ettől még nem fog változni semmi, mert attól, hogy kimondom és, nem teszek semmit, attól még nem lesz ez a hivatásom. Maradok blogger és nevelem a blogomat, mint a gyerekemet. Formálom és, ahogy teltek az évek úgy vettem észre, hogy Demetria egyre halkabb és komolyabb lett. Eltűnt a lázadó és kiabáló. Maradt a kimért, de mégis odamondó. Ez már így marad. Hiszem, hogy egy napon kinövi majd magát. Hiszem, hogy egy nap Demetria naggyá lesz és sokat fog segíteni másokon. Hiszem, mert már fél úton vagyok. Jó úton haladok.
Nem imádkozom minden este, hogy holnap író lehessek, nem kívánok, mint egy kisgyerek. A kívánság csak úgy teljesül, ha dolgozom. Nekem is tennem kell. Nem várhatok a csodára. Az nem kopogtat az ajtón. Nem fognak megkeresni csak úgy, csak is akkor, ha letettem valamit az asztalra, valami olyat, aminek köszönhetően Demetria nevére felfigyelnek majd. Ez nem a bulvár lesz, nem is recept, semmi olyan, ami kézzel fogható, mert ezekhez én nem értek. Én az emberek lelkéhez értek. Valahogy hamar rájövök a lelkük nyitjára. Nem kellenek napok, elég pár perc. Nem vagyok varázsló és fejben sem tudok olvasni, de vannak megérzéseim, amik még eddig nem hagytak cserben.
Kedves 2016!
Remélem te is mellém állsz majd és, ahogy haladunk ketten előre úgy érjük el a kisebb célokat addig, amíg az igazán nagyhoz el nem érek. Remélem te is a társam leszel és az én oldalamra állsz. Úgy értem, remélem, tartogatsz lehetőségeket, rejtett pozitív mérföldköveket. Remélem te is hozzájárulsz Demetria fejlődéséhez. Remélem, adsz majd elég időt és erőt, hogy tartsam a tempót. Remélem, jobb leszel, mint az elődöd és egy kicsit nagyobb léptekkel haladhatunk majd.
Igen, most csak remélek, aztán pedig majd hiszek. Hinni fogok benned 2016, hogy te is mellém állsz majd!
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
