Szóval egy bizonyos kis csapat felhozta – és már el is törölte – azt az ötletet, miszerint, aki 30 év felett van és még nem sikerült megtalálnia álmai nőjét avagy férfiját, az adózzon. Karinával csevegtem éppen a facebook csodás oldalán és nem tudtam kihagyni, hogy ne linkeljem be neki. A kísérő szövegem ez volt: ” húzzál bele anyám, mert 30 évesen adóznod kell”. Jót röhögtünk rajta, de aztán a nevetést egy bizonyos fokú düh váltotta.
Az még oké, hogy egy nagyon okos azt mondta, hogy életünk csúcsa a gyerekszülés, dehogy már egyesek fejében az a gondolat is megszületett, hogy 30 éves korára az embernek meg kellene állapodnia, na az már sok. Súlyosan sértik már ezzel az emberek magánéletét és azok döntéseit. A propeller internetes portál lehozta további a gondolatokat, akkor én most ezt idézném is:
“- az állam járuljon hozzá a párkeresés költségeihez is
– támogassa a válságba került házasságok terápiás kezelését
– a média erejét felhasználva készüljenek népszerűsítő kampányok a családos lét szépségeinek hangsúlyozására
– 30 év felett vezessék be a szingli adót
– ne szerezhessen állami szférában vezető pozíciót az a nő, akinek nincs legalább 3 gyermeke
– a fiatalok nyújtsanak önkéntes segítséget a nagycsaládosoknak terheik és örömeik egy részének átvállalásával!”
(forrás: propeller.hu)
Egy kicsit a szingli adónál maradva. Nagyon sokan próbálnak társra találni és innen szeretném üzenni, hogy a mai világban nagyon nehéz olyan párt találni, akivel közös jövőt lehetne tervezgetni. Nagyon nehéz olyan társat találni, akivel egy hullámhosszon tud létezni az ember. Nem csak találni nehéz, de a keresés is fárasztó és lelkileg megterhelő. Aki nem hiszi el azoknak ajánlom figyelmébe Karina történeteit, aki nyíltan vállalja a szingliségét és a “herceghez” vezető utat.
Az emberek nagy része már így is görcsként éli az életét, mert egyre több az elvárás. A nép pedig kezdi egy kicsit unni. A gyermekszülés és a pár keresés nem olyan, hogy bemegyek a boltba és leemelek a polcról egy vagy több gyereket, meg mellé egy jó pasit, kifizetem és haza viszem. Ez nem így működik.
Én sem rajongok, amikor körbe vesznek, mint keselyűk csapata a döghúst és érdeklődve bombáznak azzal a kérdéssel, hogy: és gyerek? Tessék békében hagyni a szingliket és a gyermekteleneket.
Az 5. ponton is felszaladt bennem a pumpa. Most majd az fog következni, hogy akinek nincs 3 gyereke, az ne is dolgozzon? Kérdem én, a meddőkre gondol valaki?? Vagy ők el van felejtve? Van, aki már évek óta küzd, sóvárog egy gyerek után. Belekapaszkodik minden lehetőségbe, de nem jön össze, mert annyira kis százalék az esélye a teherbeesésre. Ő rájuk ilyenkor senki nem gondol? Így is vannak köztük olyanok, akik önmagukat vádolják, mert nem lehet gyerekük. Ezekkel a ” kérésekkel” pedig senki nem segít rajtuk csak rontanak a helyzeten.
Továbbra is fenntartom azt a kijelentésemet, hogy pofázni nagyon könnyű, megmondani a tutit, azt mindenki megtudja. Gondolkodni is kellene! A gyermektelenek után jönnek a szinglik és őket majd kik követik? Bűnbakokat keresnek, hogy miért fogyunk, pedig a megoldás ott van az orruk előtt. Könnyebb ujjal mutogatni, meg a kéréseket hangoztatni ezzel pedig a népet hergelni.
Nem tudom hová tudunk még ennél is jobban korcsosulni, nem tudom mibe akarnak még beleszólni, de én nem fogom hagyni. Nekem senki nem fogja megmondani, hogy mikor kell szüljek, mert arra úgysincs tökéletes időzítés és még azt se tudom lassan 22 éves fejjel, hogy akarok e egyáltalán gyereket. Mi van, ha úgy döntök nem? Akkor megadóztatnak?
A magánéletet és a magán döntéseket ideje lenne az egyénre bízni. Van egy határ, amit nem szabad sem feszegetni, sem pedig átlépni.
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
