Az egyik este érdekes beszélgetésben lehetett részem. A párkapcsolatról volt szó és annak buktatóiról. Hirtelen azt se tudtam, hogy hol is kezdhetném a sort, annyi buktatója lehet egy kapcsolatnak. Próbáltam összeszedni a gondolataimat és nem a múltban megmártózni, de nem sikerült. A saját elfuserált, romokba dőlt kapcsolataim voltak a porondon az agyamban.
Ilyenkor ugyanis akaratlanul, de az embernek a saját tapasztalatai és élményei jutnak az eszébe.
Sok minden okozhat végzetes halált egy kapcsolatban. Mégis a legtöbb hibát ott követik el a felek, hogy egyikük sem tesz annyit a kapcsolatért, mint kellene. Ez egy folyamatos munka, ami mindennapra szól. Nem csak akkor kell összebújni és szeretni egymást, amikor közeleg egy ünnep. Lerágott csont, mondhatni közhely, de igaz. Nehéz munka és teljes embert kíván.
Visszacsatlakozva hozzám végig pergettem magamban a saját hibáimat és, hogy miért is vannak már a hátam mögött azok a férfiak. Kihunyt a szerelem, nem volt benne semmi izgalmas, sodródott az árral, soha nem pattant a szikra és az egyik úgy lecsúszott a mélybe, hogy onnan már senki emberfia nem húzta volna ki. Láttam széthullani kapcsolatokat, szinte elemeire. Láttam a sajátomat összeomlani apránként. Egyik sem volt valami felemelő érzés.
Van egy örök igazság: Soha ne vedd magától értetődődőnek azt, hogy a másik mindig melletted lesz. Miért? Nyílván, mert nem lesz. Attól, hogy megvolt a házasság vagy az összeköltözés, esetleg a lánykérésen vagytok túl, még ezek nem tuti biztosítékok arra, hogy életetek végig együtt lesztek.
A beszélgetés folyamán az egyik ember azt mondta, hogy a szürke hétköznapokat mi teremtjük magunknak magunkban. Igaz! Csak ezt kevesen ismerik fel vagy ismerik be. Mi tehetünk arról, hogy a kapcsolatunk belesüllyed a szürkeségbe és onnan már piszok nehéz kihalászni. Jobb lustálkodni és semmit sem tenni, mint el kezdeni melózni.
A kapcsolataimból tanulva minden erőmmel azon voltam és vagyok mind a mai napig, hogy azon hibák, amik miatt szétmentem a férfiakkal, most ez ne következzen be. Talán ezért sikerült egy ilyen stabil párkapcsolatot kiépítenem a párommal. Mindketten dolgoztunk és dolgozunk.
Kép forrás: http://wall.alphacoders.com
Mit jelent a munka?
Nem kell nagy dolgokra gondolni. Kellenek szokások és hagyományok. Kell az, hogy néha leüljünk és a kapcsolatunkról beszélgessünk vagy őszintén forduljunk a másik felé, hogy ha úgy érezzük valami nem úgy működik, ahogyan kellene. Szükség van arra, hogy más emberekkel is érintkezzenek a felek és ne csak együtt, hanem külön is. Néha a barátokra is gondolni kell, és nem írja elő sehol és semmi, hogy oda csak is kötelezően együtt kell elmenni. Külön programokra és közös programokra is szükség van egy párkapcsolatban. Most lehet azt mondani, hogy ez milyen dolog már, de őszintén bevallom, hogy kell az, hogy az ember vagy egyedül, vagy a barátaival legyen. Sok tud lenni az állandó együttlét. Ahogyan egy friss anyuka is vágyik néha a szabadságra és szüksége is van rá, úgy egy párkapcsolatban is biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy a két fél külön is szórakozzon. Igen, ha úgy tetszik szabadságra is lehet menni a párkapcsolatunkból, hogy teret adjunk a hiánynak.
A hiányérzet is egy fontos rész. Nekem ugyanis ment amiatt tönkre kapcsolatom, hogy folyamatosan együtt lógtunk és bizony egy a friss szerelem rovására ment.
Sorolhattam volna buktatókat, de nem tettem. Mindenki tapasztalta már, mindenki tudja, hogy számára mi jelenthet bukást egy kapcsolatban. Mivel mások vágyunk mások az értékrendjeink és más jelent számunkra olyan bűnt, ami miatt nem folytatható tovább egy párkapcsolat. Sokkal jobb egy közös dologról beszélni is elgondolkodni, ez pedig a munka, ami minden kapcsolat motorja. A közös munka.
Na és te kedves olvasó, hogyan dolgozol a boldog párkapcsolatért?
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Jujj ezt a két szöszit de megcunáznám