Elmentem az egyik legnagyobb bevásárlóközpontba. Egy üzletből fanyalgó arccal, egy fülkéből, majdnem sírva, egy másik ruhákkal teli boltból pedig már életkedvemet vesztve léptem ki. Velem van a baj? Vagy egyszerűen a divat a rongyosodást részesíti előnyben?
Kép forrás: dehir.hu
Közelegő születésnapom alkalmával egy szép ruhára vágytam. Egy egyszerű, de mégis különleges ruhára, amiben méltó módon ünnepelhetem majd meg, a 22. születésnapomat. Igazából ügyet intézni mentünk a bevásárlóközpontba, de ha már ott voltunk gondoltam nézzünk szét. Mit ajánlana nekem a mai divat.
Márkásabbnál márkásabb üzletekben jártunk. De egyszerűen már az első üzlet után éreztem, hogy én bizony a kedvenc turkálómban fogok kikötni.
Nem akartam feladni egyből, ezért adtam egy esélyt minden boltnak. Nem tudom mennyiben fordultunk meg, de egyre csalódottabb és csalódottabb lettem.
Az egyik nagy márkás üzletből konkrétan azzal a mondattal léptem ki, hogy a nagyanyám különb rongyot dob ki a kutya alá. Nem voltam tisztában azzal, hogy én legyek a háborgó tenger vagy az eret vágó depressziós. De komolyan! A ruháknak a csillagos eget verte az áruk, még akciósan is. Nem tudtam eldönteni, hogy melyiknek hol van az eleje vagy, hogy mi is akar az lenni pontosan.
Tömeg cikkek. Vihogó kislányok hippiknek öltözve, mert ma ez a divat és mindenhol tuc tuc zene bömbölt. Kezdtem érteni magamat, hogy miért is nem járok én ilyen helyekre.
Az egyik nagyon híres üzletbe is betértem. Onnan majdnem sírva jöttem ki, mert nem volt meg az esély arra, hogy az én átlagos testalkatomra ruhát találjak. Sőt! El kezdtem magam újra dagadtnak és undorítónak érezni, mert az a csinos ruhácska nem is jött fel rám. Teszem hozzá, hogy most adtam le 7 kilót. Legyen elég annyi, hogy 60 kilogramm alatt vagyok bőven és a méretem volt elméletileg az a bizonyos ruha.
A végére elegem lett. Tombolni lett volna kedvem. Komolyan ez lenne a mai divat? A csüngő és felismerhetetlen ruhadarabok? A semleges színű és kinézetű áruk, amiket tömegek ezrei hordanak? Miért is akarok én a tömegben lenni? Én nem vágytam semmi másra csak egy szép, elegáns ruhára, amiben ünnepelhetek. Nem kaptam mást ezektől az üzletektől a születésnapomra, minthogy újra pocsékul érezzem magam a bőrömben, hogy érezzem azt, hogy nem tartozom sehova az alkatommal, hogy fogjam fel végre, hogy a divatos ruhákban én soha nem lehetek csinos. Nem kaptam mást csak egy nagy fekete felleget a fejem fölé és persze egy jó nagy betonba döngölést az önbizalmamnak.
Kép forrás: sg.hu
Amikor beléptem egy boltba már azt éreztem, hogy jobban fel kellett volna öltözzek, hogy a szerelés, amiben én mindennap jól érzem magam, az most nem “alkalmi”, nem divatos. Úgymond számkivetett vagyok ezekből a boltokból. Kezdtem süllyedni és selejtnek érezni magam, de mint ahogy mondtam nem akartam feladni. Mégis így kellett tegyek.
Utolsó reményként tértem át egy másik, kisebb bevásárlóközpontba, ahol a kedvenc turkálóm található. Benne bíztam és hittem, hogy majd itt meglesz az a bizonyos ruha. Örömmel jelenthetem be, hogy nem csalódtam. Kettő ruhát is haza hoztam egy divatos ruha áráért. Visszakaptam az önbizalmam, nőnek éreztem magam, értékesnek, csinosnak és boldognak. Mindezt egy turkálónak köszönhetem nem pedig a nagy márkáknak.
Megvan a ruha és imádom. Pontosan olyan, mint amilyenre vágytam. Egyszerű, illik hozzám és a maga módján számomra különleges. Alig várom a nagy napot és, hogy boldogan ünnepelhessek.
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: