Mit üzennék neked? Egyáltalán van értelme neked írni? Tudod mit, írok neked, te elmúlt szerelem, mert azért valahol megérdemled.
Kép forrás: http://wall.alphacoders.com
Az első és legfontosabb, amit el kell mondanom neked, te szerelem, hogy amilyen jól esően jöttél, olyan piszkosul fájdalmasan távoztál.
Hogy fáj e még? Nem tudom. Még beszélek hozzád esténként, de már csak fejben.
Nem arról beszélek, hogy hiányzol, hogy milyen jól lenne, ha újra itt lennél. Azokat a kérdéseket teszem fel neked fejben, amiket itt hagytál örökül, amikre már nem fogok választ kapni.
Mindig azt hiszem, hogy valamelyik fejben lefolytatott beszélgetésben, majd eljön a válasz. De nem jön. Soha nem jön. Ott marad a kérdőjel a pont meg sehol.
A kérdőjellel a legnehezebb együtt maradni. Nincs az rendjén, hogy így megy el valaki, hogy nem a pontot hagyja meg. Így is le kell tudni zárni, de így hosszabb a folyamat. Sokkal hosszabb. Csiga lassú.
Emlékszem milyen édes voltál, milyen bársonyos, milyen meghitt.
Aztán keserű lettél, érdes és rideg. Ellöktél. Én meg elestem. Nem horzsolás lett a vége, hanem egy tátongó, vérző seb. Majdnem elvéreztem, de nem voltam annak a határán, hogy belepusztuljak. Az élni akarásom mentett meg tőled szerelem. A rózsaszín kabátodban érkezel, majd a zord, valódi fekete mivoltodban távozol.
Hát ennek a zord feketének írjak én egy kis cetlit? Nem írok. Sokkal több a mondanivalóm. Sokkal hosszabb cetlit kapsz. Nem is cetlit, hanem egy egész levelet. Más nem írna. De én írok, mert ilyen vagyok.
Emlékszem a napfényre, a fák árnyékos kellemes melegére, az érintésekre, a kimondatlan szavakra, a kusza pillantásokra, a hangos nevetésekre, a szívek dobbanásának hangjára. Mindenre emlékszem. Emlékszem arra a furcsa, mélyen elgondolkodott, valahol szomorú tekintetre. Késként fúródott a lelkembe. Éles karommal mart a szívembe. A gombóc pedig hatalmasra nőtt a torkomban. Nem sírtam. Nem én. Nem akartam neked ezt megadni. Nem érdemelted meg a sós ízű könnyeket.
Kép forrás: http://wall.alphacoders.com
Szóval kedves elmúlt szerelem. Jó tudni azért, hogy léteztél, hogy voltál, hogy jöttél és mentél. Jó, hogy itt volnál. Egyszer még egy röpke időre vendégül látnálak azért. Kívánom, hogy egy napon egy asztalhoz ülve, valósak legyenek azok az esti beszélgetések. Legyenek hangosak és kimondottak azok a kérdések. Szűnjön meg a kérdőjel és lépjen helyére pont. Nem tartana sokáig a vendéglátás. Kettőnket ismerve hamar túl lennénk rajta. Kellemes érzéssel a szívünkben távoznánk. Te elmennél jobbra én meg balra. Így lenne rendjén. Így lenne jól.
Kedves elmúlt szerelem!
Nem tudom mit mondhatnék. Ugye azért még jössz majd felém?
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek