A Szeretlek Magyarország is lehozta az estet, ami Budapesten történt egy gyermek orvosi rendelőben. Dr. Varga Károly és négylábú segítője együtt rendeltek. De ennek vége, mert győzött a névtelen feljelentő, a szülők és a gyerekek bánatára.
Tényleg ilyen világot élünk, hogy valaki feljelent egy állatorvost, mert az segítő szándékkal viszi be a kutyáját a rendelőbe? Nyílván nem egy beteg, hanem egy egészséges jószágról beszélünk, aki a puszta jelenlétével segítette a gyógyulást.
A szülőnek nagy segítség volt abban, hogy a gyermek ne feszélyezve, hanem vidáman és félelem mentesen lépjen be a doktorhoz. Erre jön egy NÉVTELEN – mert arc és név nélkül nagyok vagyunk – és eltávolítja ezt a kutyát.
Az én szerény véleményem az, hogy csupán a hírekből tudhatta meg, hogy a kutya egy rendelőben tartózkodik, hiszen akik ott jártak azok megkérhették az orvost, hogy zárja el, ha netán allergiás volt rá valaki. Meg is történt. Egy kommentező anyuka azt írta, hogy az ilyennek kérdéses, hogy esetleg gyereke van, aki beteg volt valaha. Egy szülőnek, legyen bármi is a baja a gyerekének, az a legfontosabb, hogy a kicsi mosolyogjon és egy kis időre erőre kapjon.
De volt olyan kommentező is, aki a magyar egészségügy állapotát, éttermekben szaladgáló patkányokat hozott fel, hogy miszerint ez nem gond, de egy kutya, aki segítségre van, az már gond.
Elgondolkodtató, hogy hol is tartunk mi emberek. Mennyire alattomosak vagyunk, árulók és rosszindulatúak. Az egyik kedvenc sorozatomban hangzott el az a mondat, hogy egymás bántásában vagyunk a legjobbak. Milyen igaz. Egy pillanatra le is állítottam a részt, mert szíven ütött az, ami elhangzott. Végig gondoltam a látott, olvasott, halott tapasztalataimat és valóban! Ebben nagyon jók vagyunk.
Az már nem megy, hogy megértsünk, segítsünk, támogassunk. Kevesek képesek erre, de nem remény vesztett a dolog.
Pedig micsoda pozitív szenzációként süvített végig a hír az országban, hogy egy jó érzésű orvos a saját kutyáját is beveti, hogy a kis betegei jól érezzék magukat. Eddig tartott a szenzáció. Most botrány lett belőle. Nem az a botrány, hogy a kutya jelen volt, hanem hogy már nincs. A jó hír viszont az, hogy jelen lesz! Meg fogják oldani, hogy újra praktizáljon és én drukkolok neki.
Az emberiségnek kicsit magába kellene merülnie, hogy milyen tetteket követnek el egymás ellen. Végig kellene gondolni, hogy vajon milyen úton is haladunk így és, hogy ez az út hova fog végül vezetni. Vezet egyáltalán valahová? Már a beteg gyerekek öröme sem számít ebben a világban csak a szabályok legyenek betartva? Tényleg az a jobb, ha egy gyermek félve lép be egy rendelőbe? Nem az lenne a fontos, hogy ne féljen, hanem bátor és nyugodt legyen?
Mindenki tegye fel magában ezek a kérdéseket, hogy a mi a fontos, a helyes út és a helyes cselekvés.
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
