Szabó Magda egyik zseniális könyvét olvasom a Könyvkihívásnak köszönhetően. A Születésnap című regény egy nagyszerű történettel együtt boncolgatja azt a kérdést, hogy mikor lesz valaki felnőtt. Bori várja, hogy az legyen. Az akar lenni, de vajon tudja mire vágyik? Egyáltalán jó felnőttnek lenni? Különben is, mikor lesz felnőtt a felnőtt?
Kép forrása: https://wall.alphacoders.com
Kamaszként, amikor a szüleinket sokszor a hátunk közepére kívánjuk, akkor arról ábrándozunk, hogy mit fogunk tenni, ha majd mi is önállóak leszünk. Először is arról álmodozunk, hogy milyen lesz majd, amikor senki nem szól bele, hogy mit, mikor végzünk el. Hiszen állandóan, mint egy örökzöld lemezt hallgatjuk, hogy mosogassunk el, rakjunk rendet, takarítsunk ki, törölgessünk le, rakjunk be egy mosást és egyéb finomságok, amiktől egy kamasz lázadónak hamar felfut a vér az agyában.
Én magam is gyakran puffogtam és bevallom – anya azért szeretlek! – sokszor az utolsó pillanatra hagytam a tenni valókat. Gondolván anyu úgyse veszi észre. Valahogy sose akartam beismerni magamnak, hogy anya mindig mindenre rájött. Mondjuk kissé látványos és mutatós volt, mikor haza ért a munkából este és még vígan csorgott a víz az edényekről. De legalább megcsináltam.
Soha nem fordult meg az a fejemben, akárcsak Borinak a regényben, hogy egy ruha fogja majd a határt meghúzni a felnőttség és a gyermekkor között. Viszont valóban sokszor hangoztattam azt, hogy én másképp fogok háztartást vezetni. Van, amit tényleg másképpen csinálok. A halasztás viszont nem ment ki nálam a divatból.
Kép forrása: https://wall.alphacoders.com
Minden kamasz az önállóságra vágyik, hogy hagyják őt végre békén, de a felnőtt léttel bizony más dolgok is járnak. Hamar rájön az ember, hogy anyáink és apáink nem kínzási célból kértek meg minket a házimunkára hanem, hogy bele tanuljunk ezekbe, hogy később könnyebb legyen. Ja és persze, hogy megtanítsák a takarító manók maximum a mesében léteznek. Nem lesz más, aki elvégezze helyettünk a piszkos munkát. A mosógép se indul be magától és a ruha gyűrött marad, ha nem találkozik össze egy randira a vasalóval.
Ezek pedig csak az otthoni munkák. A felnőtt világban már magunkra vagyunk utalva és súlyos döntéseket kell hoznunk vagy, ha nem súlyosakat, de fontosakat, amik nagyban befolyásolják az életünket. Ezek azok a döntések, amik rútul rámutatnak arra, hogy bizony nem könnyű önállónak lenni.
Szívesen lennék még kamasz, bár élvezem, hogy önálló vagyok, de boldogan átadnám most valakinek a jelenlegi házimunkám felét, de nincs kinek. Persze van egy fantasztikus párom, de ő tőle 10 órás meló után nem várok el semmit, örül, ha magát bírja tartani a nap végén.
A házimunkáról letérve ott van még a bevásárlás, a hivatalos ügyek intézése, a hivatali időpontok észben tartása, a megfontolt vásárlás művészete.
Egy bevásárlás nem úgy működik, hogy bármit lekapok a polcról és majd a végén perkálok annyit, amennyit. Figyelni kell az akciókat, hogy melyik termék olcsóbb, de minőségileg is megfelel. Nálam egy kisebb bevásárlás is egy órába telik, mert hát szobrozni szoktam a sorok között. Nem akarok egy halom pénzt a kasszában fájó szívvel otthagyni.
Kép forrása: https://wall.alphacoders.com
Nehéz felnőttnek lenni. Tényleg élvezni kell azt, hogy tanulhatunk és, hogy a súlyos döntéseket mások hozzák meg helyettünk. Persze jó önállónak lenni, saját háztartást vezetni, de minderre meg kell érni. Fel kell tudni mérni bizonyos helyzeteket.
Most, hogy felnőttek és önállóak vagyunk, keressük meg azt, ami miatt szeretünk felnőttnek lenni. Ne érezzük azt, hogy visszavágyunk a múltba, hanem keressük a jelen örömeit. Legyünk boldog felnőttek a terhek, a döntések és a feladatok tömege mellett is!
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: