Kuss a neved! – vagy mégsem?

A Tv2-nél történt patália után úgy döntöttem, hogy itt az ideje nekem is megragadni a klaviatúrát és írni. Én most más irányból szeretném megírni a történteket. 
Beszélni akarok az őszinteségről, annak hiányáról és, hogy velem együtt hány embernek akarják a Kuss nevet adni. 

Kép forrássa : https://wall.alphacoders.com

 Hamar rá kellett jönnöm az életben, hogy nyelni és tűrni kell, ha egy bizonyos helyen maradni akarunk. Az embertől azt várják el, hogy önmaga legyen, ne játssza meg magát, mégis, ha önmaga mer lenni, akkor kirúgják, odébb állítják vagy befogják a száját. 
Ilyenkor azon agyalgatok, hogy most akkor hogyan is legyek önmagam, ha nem vállalhatom a teljes mivoltomat? Hogyan várják el tőlem az emberek az őszinteséget, ha sértésnek veszik és nem egy jó erénynek? Már lassan nem tudom, hogy az őszinteség jó vagy rossz. 

Majdnem mindenhol az folyik a csapból, hogy egy kapcsolat alapja az őszinteség, hogy csak az őszinte emberek társaságát keressük, és ha fellapozzuk a Bibliát, akkor összefuthatunk ama mondattal, hogy “ne hazudj”. 
Mindennap meg kell szegnünk ezt a mondatot. Valószínűleg emiatt mind a pokolra jutunk, de ez most ne nagyon izgasson senkit, mert még élünk és egyelőre most túl kell élnünk. Hogy mit? Azt a folyamatos őrlődést, hogy mi is a helyes cselekedet, hogy hogyan is kell most akkor élni. Őszintén vagy hazugságok hálójába csavarodva?
A gyereket is arra neveljük, hogy legyen őszinte, hogy mondja el azt a büdös nagy egyest, amit kapott, hogy ne hazudjon a szemünkbe, ha megszegett egy otthoni szabályt. Aztán amikor belép a felnőtt életbe, mégis megtanítjuk a profi hazudozásra és az élet színpadán való tökéletes alakításra. Röhej, hogy micsoda káosz lehet ez által egyes fejekben. 

Káosz van, ha tetszik, ha nem. Az én fejemben is káosz van. Nem lehetünk őszinték, se önmagunk. Apró és kegyes hazugságoknak kell elhagyni a szánkat naponta, csak hogy ne kerüljünk bajba vagy, hogy ne rúgjanak ki minket a munkahelyünkről. Az is hazudás, ha eltitkolunk valami fontos információt mondván, hogy halvány gőzünk sincs róla, hogy miről van szól. 
Bólogatós kiskutyákat akarnak belőlünk nevelni és a valódi énünket csírájában elfojtani vagy elásni jó mélyre. Ha valamire akarjuk vinni az életben, akkor néha muszáj hazudni. Persze, ha hűek akarunk maradni önmagunkhoz, akkor úgy verekedjük át magunkat az élet dzsumándzsiján, hogy többet kell küzdenünk, mint egy hazudozónak. Ez van. De legalább a mi győzelmünk jól megérdemelt, mert vért is izzadtunk érte. 

Kép forrása: https://wall.alphacoders.com

Csak mert az egész világ elkorcsosult nekünk nem kell igazodnunk hozzá. Fel kell tenni a kérdést! Olyan ember legyek, aki más, vagy egy olyan, akinek a szemébe tudok nézni nap mint nap a tükörben? Őszintén élni vagy hazugásgokba csavarodni? A végső döntés a mi kezünkben van. Csak mi tudjuk, hogy mi is a legjobb a számunkra. 
Nekem nem lesz kuss a nevem! Én döntöttem! 

Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz! 
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)