Szinte minden munkahelyen vagy iskolai osztályokban esetleg csoportokban előfordulnak konfliktusok. Ezzel semmi probléma nem lenne, hiszen emberek vagyunk és nem mindenben értünk egyet. De hogyan lehetne azt a problémát orvosolni, hogy ezekből a konfliktusokból ne szülessen gyűlölködés vagy hátba támadások? Mit tehetünk mi, hogy ezeket elkerüljük?
A problémák sokszor félreértésekből születnek, hogy vagy az egyik mond el valamit rosszul vagy a másik érti félre a nagy rohanásban. Ekkor persze durrannak az agyak, majd ezt követi a kiabálás, a kérdőre vonás, a másik személyének a támadása. Egy hibát nem kell kötelezően kiabálva és szitok áradatok közepette elmondani. Pláne nem a vétkes háta mögött. A legfontosabb, hogy tiszteljük egymásban az embert. A másik legfontosabb pedig, hogy tartsuk észben azt, hogy emberi mivoltunkból származik a hibázás.
A pletyka egyes elbeszélések alapján nem ártalmas, mert segíti az emberek közötti kommunikációt. Két pletykás, ha egymásra talál nagyszerű szövetséget tudnak kötni. Persze sok esetben itt a “tartsd magad mellett barátaid, de még inkább ellenségeid” mondat érvényesül. Hiszen ez a két ember tudja, hogy a szövetségük alapja a pletyka és egy rosszul sikerült lépés után, akár egymás ellen is fordulhatnak. Abból pedig sok jó nem fog származni.
Szeretünk panaszkodni legalábbis mi magyarok. Egy egyszerű ” hogy vagy/van?” kérdésre máshol nem felelnek, ebben a kultúrában pedig dől a panasz.
A munkahelyen, iskolában vagy csoportban pedig leginkább egymásra szeretnek panaszkodni az emberek.
Ezek a problémák könnyen kiküszöbölhetőek lehetnének, ha egy pár percre kettesben beszélhetnénk azzal, akivel problémánk van. Elmondhatnánk bizonyos, emberi kereteken belül, hogy mit nem látunk jónak és megbeszélhetnénk az adott problémát. Kiabálás, szemrehányás és a személyiség támadása nélkül. Így nem alakulhat ki háború vagy szúrkálódós viszony két fél között. Ha ez így megvalósulna, akkor egy őszinte kapcsolat jöhetne létre.
Tudom, hogy ez olyan, mint egy soha meg nem valósulható álom egyesek szerint, de meg kellene próbálni és egy esélyt adni ennek az opciónak. Nem olyan nehéz. Nem egy megvalósíthatatlan dolog.
Soha nem lenne szabad elfelejteni, hogy nem vagyunk egyformák, hogy valaki nehezebben tanul, szokja meg új helyeket és rendszereket, hogy valaki sokat kérdez, hogy egyesek sokáig bizonytalanok. Türelmesnek lenni lehet, hogy nehéz dolognak tűnik pedig nem az. Baromira egyszerű csak kevesen próbálkoznak vele. Egyszerűbb felcsattanni és mindenkit elküldeni a pokolba.
Én legszívesebben arra kérnék mindenkit, aki eddig háborgott, mint a tenger, hogy próbáljon meg lenyugodni. A stressz és az idegeskedés amúgy sem tesz jót a szervezetnek. Fő a nyugalom és a béke. Mondjuk el egymás szemébe a problémákat, mert így több tisztelet fog nekünk járni és nem egy utolsó szemétnek leszünk elmondva. Álljunk oda a másik elé és beszéljük meg, ha gond adódnak valaminek a kapcsán. Nem üvöltve, nem káromkodva, hanem higgadtan és emberi hangnemben.
Mielőtt cselekszünk, gondoljunk bele abba, hogy mit tennénk a másik helyzetében, hogy vajon nekünk jól esne e, ha leordítanák a hajat a fejünkről, vagy úgy beszélnének velünk, ahogyan a kutyával sem. Ugye, hogy nem! Előbb mindig magunkat gondoljunk végig a helyzetben és aztán cselekedjünk. Így lesz a legjobb!
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
