Mióta a kereskedelemben dolgozom, azóta jobban rájöttem, mennyit is számít a figyelmesség. Tudjátok, azok az apró dolgok, amik mellett, úgy elszáguldunk, mint a kengyelfutó gyalogkakukk a prérifarkas elől.
Vajon miért hagyjuk ezt ennyire figyelmen kívül sokszor? Miért hagyjuk, hogy magával rántson minket a szürkeség és morcos hangulat?
Kép forrása: https://wall.alphacoders.com
Éppen a péksüteményeket pakoltam ki hatalmas koncentrálások közepette, amikor az egyik törzsvásárló öregúr odalépett hozzám és azt mondta:
– Mondja, kiszolgálnak itt 16 éven aluliakat?
– Hogy tetszik ezt érteni?
– Hát tudja kedves, én is 16 éven aluli vagyok.
Kiszakadt belőlem a nevetés. Ő is nevetett, majd így folytatta:
– Olyan kis szomorúnak tetszett látszani, gondoltam felvidítom és szebbé teszem a napját.
Tényleg szebbé tette. Egész úton ő járt a fejemben és az, hogy több ilyen ember kellene erre a földre. Annyira be tudunk fásulni, annyira komorrá tudunk válni és közben nem látjuk, hogy másoknak tényleg rossz napjuk van. Ezek a mások pedig arra vágynak, hogy valaki szép napot kívánjon nekik, valaki ejtsen feléjük egy kedves mosolyt, érdeklődjön hogy létük felől.
Amikor valaki azt hallja, hogy tégy jót, légy figyelmes, adj másoknak, akkor egyből tárgyi adakozásra gondol, pedig a tárgyaknál fontosabb az egymásra való figyelem. Az őszinte figyelem. A pozitív, kedveskedő gesztusok egy egész napot be tudnak aranyozni és másképp látjuk onnantól kezdve a világot. Éreztetni a másikkal, hogy fontos és értékes tagja a társadalmunknak.
Nem olyan nagy dolgok ezek, mégis sokaknak oly nehezükre esik megtenni a másik felé a lépést. Inkább elmegyünk egymás mellett elfordított fejjel, mert amit nem látunk, az nem is létezik. Pedig ettől még létezik, még van. Attól, hogy behunyjuk a szemünket, hogy elfordítjuk a fejünket a probléma nem tűnik el, ott marad.
Kép forrása: https://wall.alphacoders.com
A figyelmesség közé tartozik még a türelem. El kell fogadni és meg kell érteni, hogy különbözőek vagyunk, és másképp éljük az életünket. Lehet valaki nagyon nyugodt és egyben lassú, lehet valaki túlpörgött és kapkodó, lehet valaki figyelmetlen és feledékeny. Ettől még nem szabad a “rossz ember” bélyeget rásütni. Vannak olyan személyiségi jegyek, amiket nem lehet egy emberből kitörölni, mert az alap jellemvonásai közé tartozik. Annyit viszont megtehetünk, hogy türelemmel fordulunk feléjük. Nem lehet mindenki egyforma személyiség és nem megy mindenki számára egyformán az élet.
Én szeretném hinni azt, hogy kis változással előrébb lehetne vinni ezt a helyzetet. Már másképp alakulna az életünk, ha a fejünket nem fordítanánk el, nem hunynánk be a szemünket és több türelemmel fordulnánk embertársaink felé. Ez nem egy tündérmese, ami nem létezik. Létezik, csak nekünk kell megteremtenünk.
Lehet mondani nyugodtan, hogy álomvilágban élek és olyan dologról írok most, ami lehetetlen. Igen, azok számára ez mind lehetetlen, akik még sosem próbálták. Akik még soha nem mosolyogtak vissza egy vadidegenre, akik még sose kívántak szép napot valakinek mondjuk a munkájuk során, akik még soha nem tapasztaltak másoktól kedves gesztusokat. Attól, hogy másoktól nem kapjuk meg, mi még ezeket megtehetjük.
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: