A munkanélküliség manapság már lassan szégyen számba megy. Pedig nem szégyen ott hagyni egy olyan munkát, amit nem nekünk találtak ki, vagy esetleg nem megfelelő környezetben zajlik. Persze az embernek görcsbe rándul a gyomra, ha arra gondol, hogy menni kell a munkanélküli központba és ott kivárni a méteres sort. Közben pedig azon agyalni, hogy vajon most mi lesz? Nem agyalni kell, ha nem tettre késznek lenni és megragadni az új lehetőségeket. Nem csapásként kezelni a felmondást illetve a kirúgást, hanem lehetőségként!
Kép forrása: https://wall.alphacoders.com
Anyukámtól tanultam ezt a szemléletet. Ő sem esett kétségbe, amikor elveszítette pár éve a munkáját, hanem azt mondta, hogy most kinyílt a világ és bármi lehet. Azóta van egy stabil állása, ahol remek csapatban dolgozik. Szeretnék majd én is ilyen környezetben dolgozni.
Jelenleg a második munkahelyemet hagytam ott. Nem poénból csináltam és nem azért, mert egy felelőtlen, fiatal fruska lennék. Felmértem a helyzetet és beláttam, hogy ez hosszú távon nem igen fog működni nekem. A nehéz fizikai munkát is bírtam volna. Más problémákba ütköztem, amire nem volt megoldás. Megszoksz vagy megszöksz mondták és én az utóbbira szavaztam. Nem bántam meg. Viszont elfogott egy érzés, hogy vajon mi lesz így tovább?
Igazából én még nagyon fiatal vagyok és nagyon sok lehetőség áll előttem csak el kell döntenem, hogy végül is mit szeretnék csinálni. Nem akarok elhamarkodott döntéseket hozni. 1 hete böngészem a hirdetéseket, de nem találok olyat, amire megfelelnék. A kereskedelmet nem adtam fel végleg, elvégre egy rossz tapasztalat végett még nem kell lemondanom róla. Irodai munkák is vannak, de számomra nem egyértelműek néhol az elvárások. Nem vagyok én analfabéta vagy valami hasonló, de nagyon aprók az információ morzsák, ha úgy tetszik semmit nem árulnak el a munkáról, így nem tudom eldönteni, hogy vajon én és a munkáltató megfelelnénk e egymásnak. Ettől még küldtem be önéletrajzot.
Azt már megszoktam, hogy sok munkáltató válaszra sem méltatja a jelentkezőket. Talán nincs idő arra, hogy egy generált nemleges válasz üzenetet szétdobáljanak. Elvégre egy vezetőnek annyi dolga van… Remélem érződött a szarkazmus!
Kép forrása: https://wall.alphacoders.com
Elgondolkodtam a tovább tanuláson, de ehhez még pénzt kellene gyűjteni, úgyhogy mégis csak dolgozni kell, de közben pedig itt vannak még azon álmaim, amiknek csak egy része valósult meg. Nem igazán érdekel, hogy mit gondolnak erről az emberek, mert én nem akarok olyan ember lenni, aki majd az unokáinak meséli a meg nem valósult, szép álmokat. Izgalmasnak találom, hogy egy olyan hosszú út áll előttem, ami csak az enyém és én szeretném végig járni. Kilométerek vannak mögöttem és vannak még előttem is. Nem térhetek le, mert akkor évek munkája, gyötrődése menne a kukába, ennek köszönhetően pedig úgy érezném, hogy teljesen szembe köptem magam. Igen, az írásról beszélek. Ha már szorult belém némi tehetség, akkor szeretnék a lehetőségeimmel élni, nem pedig eldobni magamtól.
Küzdeni fogok érte és most is talpra állok majd, ahogy az életemben már számtalanszor tettem. Nem én nem az a kamasz voltam, akinek a szerelmi drámái tele regénybe illőek voltak. Nekem tényleg fura kapcsolataim voltak, úgyhogy nehezen lehet engem ma már meglepni. Na mindegy!
Most fel kelek majd innen és elindulok. Ücsörögtem eleget, amiért most bűntudatom is van, hiszen az agyalással időt is vesztegettem. Szóval most be kell kapcsoljam a turbót és győzni kell! Nem szabad leállni, sem pedig megtorpanni. Megyek és élek a lehetőségeimmel, mert ez a helyes döntés. Munka nélkül vagyok, de nincsenek határok, amik gátat szabnának nekem az életben! Előre, hajrá, indulás!
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Köszönöm 🙂
Hajrá! 🙂