Amikor elolvastam a Nők Lapja café oldalán a cikket, miszerint egy menyasszonyt a gyűrű kövének mérete miatt támadtak, kissé meglepődtem. Akárhogyan is néztem a képet én nem bírtam megérteni, hogy mi a probléma ezzel, meg hogy jön ide a kő mérete? Aztán az esküvőkre gondoltam, majd a saját gyűrűmre néztem, végül pedig a klaviatúra után nyúltam.
Kép forrása: https://wall.alphacoders.com
Hamarosan én is boldog férjezett nő leszek. Voltam esküvői kiállításon, megjártam már a ruhapróbát, böngésztem esküvői dekorációkat házilag, meg minden olyan tevékenységgel foglalkoztam, ami csak egy boldog arát érinthet. Eddig is azon a véleményen voltam, hogy az esküvő maga már régen nem arról szól, mint hajdanán. Ebből is egy versenyszerű dolgot fabrikáltak, aminek igazi győztese nincs. Legyünk őszinték magunkhoz mindenkinek a saját esküvője volt a legszebb, a legpöpecebb a leg leg leg. De mégis! Az esküvői kiállításon sétálva félig fülelve és mindent alaposan szemügyre véve, odáig fajultam, hogy elbizonytalanodtam. Na nem abban, hogy Szépszeműhöz akarok e menni, hanem hogy akarok e világra szóló lakodalmat tartani.
Az árak ugyanis egyes standoknál rendesen a csillagos eget verdesték, sőt némelyek szolgáltatásai a násznép népsűrűségéhez volt mérve. Vagyis, ha a szolgáltatás által megadott szám alatt volt a népesség száma a lakodalomban, akkor kaptál egy fancsali képet, meg egy zavarban lévő mély lélegzetet. Ennyi erővel mondhatta volna azt is, hogy nem, de akkor azon nyomban sarkon fordulva távoztam volna. Ugyanis mi úgy indultunk neki, hogy igen csak szűk körű esküvőt szeretnénk. Már ott elakadtunk, hogy hol tartsuk, mert 60 fő alatt nem igen vállaltak az éttermek lakodalmat. De nem csak az éttermeknél futottunk ebbe a problémába, hanem a csoki szökőkutasoknál is. Ami pedig mély felháborodást keltett bennem, hogy az egyik standnál ruhát szerettem volna próbálni. Mikor mondtam, hogy 2017-ben várható nálunk a nagy nap, közölték velem, hogy így maximum csak 1 db ruhát próbálhatok fel és nem többet. Nem éreztem menyasszonynak magam, hanem valami fruskának, aki csak odatévedt heccből próbálgatni.
Lassan megfejtem a menyaszörnyek létrejöttének titkát, sőt már azt is tudom, hogy miért sokasodnak. Azért, mert egy őrült hajsza az egész szervezés, a próbálás, a kóstolás, a keresgélés. Komolyan, már azon se fogok csodálkozni, ha a következő kiállításon az kapja majd a legjobb zenészt, aki a legtöbbet licitál érte. Már el is képzelem, ahogy a sok menyasszony egymáson átgázolva ordibálja a magasabbnál magasabb árakat, majd végül elhangzik az ismerős mondat ” először, másodszor, harmadszor, elkelt! Piros Juliska nyerte a fafúvós zenekart az esküvőjére! “. Nem kiállítás lesz, hanem licit háború és akkor az esküvő, mint hagyomány végleg lehúzhatja a rolót.
Kép forrása: https://wall.alphacoders.com
Elméletileg ez a pár legszebb napja, amit nagyon várnak. Elméletileg nem kellene stresszben élniük, hanem boldogság mámorban úszva várakozni. De a mai világ már ezt is elveszi tőlünk. Az a nyerő, akinél a legmenőbb zenekar játszik, akinek a legstílusosabb a dekorációja, akinek tele van meglepetés produkcióval a lagzi éjszakája, akinek a leghabosabb a ruhája. Ez pedig arra próbál rámutatni, hogy már itt is a méret a lényeg, de ez maradjon csak egyelőre én az szerény kis véleményem.
Én másképpen döntöttem. Bár valahol kicsit csalódott vagyok, de nem akarok ebbe az őrült tempóba belekeveredni. Lemondok az álomruháról és a lakodalomról. Önként, bár nem dalolva! Tartok egy polgári esküvőt, egy igazán csinos nyári ruhában, majd egy kerti parti keretein belül megünneplem a szeretteimmel a mi közös nagy napunkat. Ámen!
Tetszett a bejegyzés? Akkor gyere a facebook oldalra, ahol még sok más érdekes és szórakoztató bejegyzéssel találkozhatsz!
Zene, videó, egyéb cikkek, vicces momentumok... Érdekel?
Kérdésed van vagy esetleg írnál? Tedd meg a facebook oldalon vagy e-mailben :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: